Okirathamisítás
Okirathamisítás (falsum), a régibb elmélet szerint a csalásnak egyik minősített esete volt. Az újabb elmélet az O. jogtárgyát nem a vagyonban, hanem a közérdekben találja, emly az okiratokhoz mint kiváló bizonyítási eszközökhöz fűződik. Az okiratnak bizonyító ereje az okiratot a jogélet kiváló biztosítékává teszi, ennek a biztosítéknak megtámadása az, mely az O.-t külön bűntetté minősíti. Az O.-nak ebben kijelölt jogtárgya természetesen befolyást gyakorol a bűntett fogalommeghatározására.
Az okiratok bizonyító erejökre nézve két nagy osztályra, a köz- és magánokiratokra oszolván, a magyar btkv első sorban köz- és magán O., között tesz különbséget, amely nemcsak a két bűntett különböző közvetlen tárgyában (az okirat minőségéban), hanem az elkövetési cselekedetekben is nyilvánul. Míg ugyanis köz-O.-hoz elegendő a közokiratnak meghamisítása, feltéve, hogy ebből valakire jogsérelem háramlik vagy háramolhatik, addig a magán O.-hoz nem elegendő az okiratnak meghamisítása, hanem annnak a törvényben meghatározott módon, vagyis arra való használata szükséges, hogy ez által valemely kötelezettség v. jog létezése, megszünte vagy megváltoztatása előálljon. Ily használat hiányában a cselekmény lehet csalás, de soha sem O. A meghamisítást illetőleg büntetőjogilag egyenértékü cselekmények: hamis okiratnak készítése, készíttetése v. valódi okirat tartalmának részben v. egészben megváltoztatása. Az O.-nak tényálladékát továbbá teljesen megállapítja az is, ha valaki a más által készített hamis vagy meghamisított okiratot, ezt a minőségét tudva, használja. Vajjon a törvénynek ez a rendelkezése arra a használóra is alkalmazandó-e aki a hamisítás iránt a hamisítóval egyetértett, az a gyakorlatban vitás s a büntetési tétel azonosságánál fogva gyakorlatilag meglehetősen közömbös. A dolog természete a kérdésnek tagadó eldöntésére vezet, mert egyetértés esetében részesség forog fenn.A törvénynek vonatkozó §-a (405. §) tehát csak az ellen alkalmazható, akinek a hamisításban egyáltalán része nem volt. További vitás kérdése a magán O.-nak az, vajjon a hamisítás már önmagában a használat megkezdése előtt kisérletet állapít-e meg vagy sem, mely utóbbi esetben csak büntetlen előkészületnek volna tekinthető. Az összetett büntettek elmélete alapján, amely szerint összetett tényálladékoknál (ilyen p. a magán O. és használat; a rablás, erőszak és elvétel) az egyik tényálladéki cselekedetnek elkövetése v. elkövetésének megkezdése az egész bűntett elkövetésének megkezdését alkotja, a kérdést abban az értelemben kell eldönteni, mely a használat céljából eszközölt hamisításban kisérletet állapít meg. A köz-O.-nál lényeges különbség van a szerint, amint az közhivatalnok hivatlai hatáskörében, v. más valaki követi el. Az első esetben a törvény ismét több esetet különböztet meg, amelyek a tett súlyához képest különböző büntetés alá esnek. Ily különösen kiemelt esetek: a) hivatali hatáskörben hamis közokiratnak kiállítása v. valódi közokiratnak meghamisítása; b) a közokiratba valamely lényeges ténynek hamisan történt bevezetése, hamis kivonatnak kiadása; közhivatali könyv lényeges tételeinek meghamisítása, c) a hivatalosan kiadott másolatokban v. fordítmányokban elkövetett hamisítás; d) hivatali őrizet alatt levő okiratoknak megsemmisítése, eltitkolása. A rendes büntetési tétel 5-10 évig terjedhető fegyház. Egyéb esetekben a köz-O.-nak minősített esete, ha azt a tettes abból a célból követi el, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen v. valakit vagyonában megkárosítson. A magán O. minősített eseteinek alapjául szolgál: a) az érték; b) az okiratnak bizonyos minősége. Az első szempontból bűntett az O., ha a jognak értéke, melynek bizonyítására az okirat szolgál, 50 forintot meghalad, s sőlyosabb büntetési tétel szól arra az esetre, ha az érték 2000 frtnál magasabb. A másik szempontból súlyosabb büntetés alá esik a váltókon, kereskedelmi könyveken, kereskedelmi utalványokon, takarékpénztári könyvecskéken, közraktári jegyeken s a papirpénzzel egyenlő tekintet alá nem eső, közforgalomban levő értékpapirokon elkövetett hamisítás. Az O. fogalma alá vonja a magyar btkv annak cselekményét, aki másnak aláirásával ellátott valamely kitöltetlen iratot az aláiró belegyezése nélkül vagy tudva, a létrejött megállapodás ellenére tölt ki. A francia jogban ez az eset abus de confiance (bizalommal való visszaélés) név alatt ismeretes.
Au O.-nak eddig tárgyalt esetei u.n. anyagi (materialis) O.-t képeznek, mert a hamisításnak közvetlen tárgyát maga az okirat képezi. Különbözik ettől az u. n. eszmei (intellectualis) O., amelynél az okirat maga valódi, de az O.által bizonyított tény a valósgának meg nem felel. A magyar törvény ezt az O.-t csak akkor bünteti, ha közokiratról van szó s fogalmát akként határozza meg: aki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai v. jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények, körülmények v. nyilatkozatok vezettessenek be a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba. A csak vétséget alkotó cselekmény bűntetté lesz, ha azt a bűnös nyereségvágyból követte el. Magánokiratokban elkövetett eszmei O. a cselekmény céljánál fogva csalás lehet, ez eseten kívűl, mások jogait nem érintvén, büntetendő cselekményt nem alkot. P. a hitelező, aki nyugtát állít ki adósa részére, jóllehet ez tartozását tényleg meg nem fizette. O.-nak minősíti a magyar törvény annak a cselekményét is, aki károsítási szándékkal olyan okiratot, mely v. éppen nem v. nem kizárólag sajátja, jogtalanul megrongál, megsemmisít v. eltitkol.
