Nikápolyi csata
Nikápolyi csata, a török ellen vívott harcoknak egyik legjelentékenyebb, szomoru véget ért eseménye. Első ízben egyesültek ez alkalommal a keresztény fejedelmek seregei, hogy a kereszténységet megsemmisítéssel fenyegető török hatalomnak ellenálljanak. Hosszas diplomáciai tárgyalások után (Kanizsay Miklós vitte ezeken a fő szerepet) a külföldi, főként francia sereg junius elején ért Magyarországra. Juliusra a magyar csapatok is felkészültek s az egyesült, mintegy 90,000-re tehető hatalmas sereg Orsován keresztül a szörényi bánságba, majd Szörénytornya és Bodon (Viddin) közt átkelve a Dunán, Bolgárországba nyomult s a Duna jobb partján eső Nagy-Nikápolyt szeptember 12. ostrom alá vette. E tette által fölszabadította Konstantinápolyt a tavasz óta tartó ostrom alól, mert Bajazid összeszedve minden erejét, a Sipka-szoroson át Nikápoly fölmentésére indult. Szept. 28. történt az ütközet. Zsigmond hiába kérte a francia vezéreket, hogy a támadás megkezdését a magyaroknak, a törökkel való hadakozásban jártasaknak engedjék át. A franciák annyira előnyomultak, hogy az összeköttetés köztük és a sereg többi részei közt megszakadt. Aztán esztelen vakmerőséggel egymagukban rohantak a védett állásban levő törökökre. Két rohamban győztek is, de aztán a szultán fő ereje egész elfáradva találva őket, rettenetes pusztítást vitt végbe köztük. Nagyobb részük elesett vagy vezéreivel együtt fogságba jutott. Elfutott csatlósaik és lovaik nagy rémületet gerjesztettek a keresztény sereg többi részeiben s zsigmond csak seregének kisebb részével siethetett, hogy a franciák megmentésére kisérletet tegyen. De későn jött. A diadaltól ittasult török sereg a magyarokat is - igaz, hogy roppant küzdelem és véráldozat után - megverte s a Duna felé való visszavonulásra kényszerítette Zsigmond a Dunán készen álló hajóra szállott s lefelé evezvén, Konstantinápolyba menekült. Az a vélemény, hogy ez ütközet szinhelye a Tirnovától 17 kilométerre eső Nikup falu mellett lett volna, alaptalan.
