Növények konzerválása,
Növények konzerválása, a növénynek vagy valamely részének előkészítése és megóvása herbarium, muzeum stb. részére. Fő, hogy a karakteres részek könnyen felismerhetők maradjanak, továbbá hogy a romlástól és pusztulástól biztosíttassanak. A N.-nak legegyszerübb és legrégibb módja az enyvezetlen papiros közé szorítva való megszárítás. Enyves papiros azért nem jó, mert a szárítandó növényből kijövő nedvességet csak nehezen és csekély mértékben szívja fel. A nyomást különböző módon, egyszerüen kővel, súllyal vagy srófos préssel stb. gyakorolták. E prés azért nem célszerü, mert a nyomása egyenetlen, azután a levegő se igen fér hozzá. Célszerübb a fa- vagy vasráma, amaz léccel rekesztve, emez bedrótozva s vaslánccal vagy erős szíjjal összecsatolva (Auerswald-féle prés v. sajtoló), hogy a növényrész össze ne zsugorodhasson, elegendő levegő juthasson hozzá, de a növény szétzúzásáig szorítani nem szabad. Ha ez az eszközünk megvan, a szabály: gyors munka, sok papiros. A szedett nyers növényt tiszta papirba rakjuk, közé egy-egy csomó, ha lehet melegített, itatós papirt, a vastagsága szerint 4-8 vagy több ívet helyezünk, és a sajtolóval összeszorítjuk, azután napjában az átnedvesedett itatós papirt 1-2-szer szárazzal s lehetőleg melegítettel cseréljük ki (átforgatás). Mennél gyorsabban, gyakrabban, s tisztább és meleg papiros közt kezeljük a növényt, annál szebben szárad meg.
A szárításhoz mesterséges meleget is használhatunk, csak nagy foku ne legyen, mert különben a növény összefüllik, megbarnul és törékeny lesz. Sok szin szárítás alatt eltünik, megbarnul vagy megfeketedik. A virág sárga, piros és narancs-szinét könnyebb megtartani, a lila, rózsaszin és kék könnyen eltünik, de gyors és meleg szárítással ez is megtartható, mint a búzavirág, szarkaláb, nefelejts darabkái v. az orgonafa szirmaiból összetűzködött koszoru az imádságos könyvekben meggyőzően bizonyítja. A szinevesztett növényt kénes savval fehérítjük. Ekkor száradás folytán az eredeti szin visszatér. E savval húsos növényt is kezelhetünk, mert ekkor gyorsan szárad. A kövér növényt forró vizzel is szokás leforrázni. Célszerübb még két kemény fedél v. sima vékony deszka közt kissé megtaposni vagy papiros közt megvasalni, mert a bőre meghasadozik s a nedvétől gyorsabban megszabadul. A hagymát meg a gumót szépen megtisztítjuk, azután lehetőleg vékonyítjuk vagy hosszában metszük, de szükség esetén külön keresztmetszetet is szárítunk melléje. A gyökér buzogányát, ha a külseje már megszikkadt, collodium elasticummal, t. i. amelyikben csekély ricinusolaj is van, 1-3-szor benedvesítjük, a collodium beleszívódik és a buzogány nem bomlik szét. Némely tűlevelü fa a tűjét hamar lehullatja (jegenyefenyő), ennek meggátlására a friss ágat több óra hosszáig főzni kell. Még jobb, ha az ágat kissé hervasztjuk, azután vizzel megnedvesítjük, néhány óráig tiszta glicerinbe teszszük, végre megszárítjuk. Glicerin a felpattogó száraz gyümölcsnek is ajánlatos, mert benne összezáródik és hajlékony lesz.
A húsos gyümölcsöt a levegőtől elzárva telített konyhasóba, alkoholba, kénes savba vagy Wickersheimer-sóoldatba teszszük. Folyós parafinba bemártva tartani is célszerü. De ezekkel is válogatni kell, mert akárminő gyümölcsnek nem akármelyik folyadék biztos. A fészkesek bóbitás termését teljes érése előtt gyüjtjük, egy kis fadarabbal deszkára erősítjük, azután üvegharang alatt tartjuk, ahol teljesen szétterjeszkedik. Nagyobb gyenge virágot természetes formájában és szinében ugy tarthatunk meg, ha finom homokban kissé olvasztott parafinnal itatjuk át és magas hőfokban gyorsan szárítjuk. Olvasztott parafinba is márthatjuk, ekkor meghülve mint vékony átlátszó bevonata lesz a virágnak, de a szine meg az alakja megmarad. Ily módon óvják meg a kereskedelem Sempervivumait. Csakhogy ezeket üveg alatt hűsen kell tartani, különben a paraffin könnyen lepattog, s a helyére rothasztó baktérium ülepedik. A nagyobb húsos gombáknak húsos nagyobb részét el kell távolítani, a kalap egyik felének a bőrét papirosra helyezzük vagy ragasztjuk, alája a lába hosszmetszetét ugy illesztjük, hogy a gombának eredeti formája lehetőleg megmaradjon. A kalapnak vékony hosszmetszetét is mellé helyezzük, hogy az alsó szinen levő termő réteg (hymenium) alakját és szinét is szemlélhessük. A gombákat héjuk lehámozásával nálunk Bolla készítette és szárította csinosan. De a gombát a Wickersheimer-sóoldalban vagy folyós paraffinban is szokás eltartani. Ekkor 5%-es alkénes savas mész oldatába tesszük, kifőzött vizben megmossuk, 1%-es szublimátoldatban meddősítjük és folyós paraffinba mártjuk. A kalapos gombák spóráig ugy készítjük elő, hogy a kalapját lemetszük, sellakkal itatott papirosra teszszük s néhány napig üvegharang alatt hagyjuk. Ezután a kalapot óvatosan felemeljük, a papirt gyenge láng fölött a sellak olvadásáig kissé fölmelegítjük, azután lehülni félre teszszük. Az apró vizi algát vizével együtt papirosra merítjük, s ha a vize elpárolgott, odaszárad; vagy a vizből papirossal merítjük ki, mint a békalencsét is, vagy a vizben hazahozottat vizes tálba öntjük, ott szépen kiterjeszkedik, azután megfelelő nagyságu papirossal óvatosan kimeregetjük, s az alga ezen szépen megszárad. A jól dugható üvegben hazahozott algát otthon aquariumba is tehetjük. Mikroszkópiumi vizsgálatra célszerü a moszatot mindjárt üveglemezen kimeríteni. Gyengébb algát apró üvegcső abszolut alkohol folyadékában óvunk meg. A nedves trópusi vidéken a növényt itatós papiros közé rakjuk, a tele rakott íveket szorosan összezsinórozzuk s cinkszekrényben alkohollal, rummal v. arakkal jól átitatjuk, azután a szekrényt erősen leforrasztjuk.
A megszárított növényt tartós gyüjtemény részére mérgezni szokás, hogy a penésztől, rothadástól, kiváltképen pedig a bogár pusztításától megóvjuk, mert a bogár tojását v. lárváját már a gyüjtött növényben hazahozzuk, s a bogár a gyüjteményben is kikel vagy a lárva tovább fejlődik, ha szárítás folytán el nem pusztult volna. Mérgezésre 2-3 ‰-os szublimátoldatot (alkoholos kéneső-klorid oldata) veszünk, s ecset segítségével az egész növényt bekenjük vele, vagy bizonyos szárított növényt az oldatba egészen belemárthatunk, azután itatós papiros között megszárítjuk, s rendes helyére csak azután sorozzuk be. Szénkéneg, petroleum, naftalin stb. csak egy ideig hat, azután ismételni kell.
