Malomkő,
Malomkő, a trachitnak erősen quarcitos módosulata, mely rendesen oly kemény, hogy M.-nek jól használható. Nálunk Geletneken (Garamvölgy), Sárospatakon és Beregszász vidékén, Csicsón (Deés mellett), Garam-Berzencén, Budán, Kapnikbányán bányászszák. M.-porfirnak mondanak oly quarc-porfirt (l. o.), mely erősen likacsos és rendesen quarccal van kitöltve.
A műörléshez legkeresettebbek a francia La-Ferté édesvizi quarc M.-vek, amelyekkel azonban a sárospataki ilyennemü kövek versenyeznek, amennyiben a malmokban a kőjáratok alsó nyugvóköve gyakran sárospataki, a felső kő pedig francia. Ezeket a köveket kisebb tömbök alakjában (morceaux, carreaux, panneaux) szállítják a M.-gyárakba. A francia köveket eredetileg La-Ferté sous Jouarreban fejtették, de az egész világnak ezen kövekben való nagy szükségletét ez a bánya egyedül nem képes fedezni s ennélfogva hasonló minőségű francia köveket La-Ferté elnevezésalatt La-Margay, Epernon Noyent le Kotroir és Vernotból exportálnak. Ezekből a kisebb kőtömbökből összeállítják hazai M.-gyáraink a M.-vek őrlő felületét, mig a kőnek az őrlőfelület és a kő nyilása közötti részét, a kő mellét olcsóbb kövekből, s vgre az őrlőfelület alatti, illetőleg a felette levő részét kőtörmelékekből építik össze, s kőtőanyagul cementet használva, a kőtestben összefoglaló vaspántokat is alkalmaznak, a külső hengeres részt pedig vas abroncsokkal körülveszik s az őrlőfelülettel ellenkező véglapját a M.-nek gipszszel kiöntik. A molnárok ekként azon helyzetben vannak, hogy a nagyértékü M.-vek őrlőfelületének rétegvastagságáról személyesen meggyőződhetnek, sőt a kőtömböket is az összeépítés előtt összeválogathatják. A természetes kőanyagon kivül u. n. műköveket is gyártanak, amelyeknek szabadalmazott mesterséges anyagáról az illető M.-gyártók kiváló keménységet, tökletesen egyenletes likacsosságot és kiváló ellenállóképességet hirdetnek. Malmainkban ezen műkövek még nem hódítottak tért. Az 1. ábra az összeműködő két M.-nek részeit hosszmetszetben tünteti fel. a1 a felső kő nyilása, a2 az alsó kő nyilása, b a kőnek öblös része az u. n. kőmell s c a síkfelületü vizszintes őrlőfelület. A kőmell az őrleménynek jó behúzását s némileg annak fokozatos felaprózását eszközli s a tulajdonképeni őrlőfelületek közötti megtorlódásának elejét veszi. Az őrleményt a centrifugális erő tereli kifelé, amelynek azonban a kiterelő hatását az őrleménynek a kövek közötti súrlódása csökkenti. A kőnyilásnak oly nagynak kell lennie, hogy a nyilás szélén a centrifugális erő már kellőkélpen nagyobb legyen az őrleményt visszatartó súrlódásnál, mert különben a kövek az őrleményt nem húzzák jól be s eltömődések és torlódások keletkeznek.
1. ábra. A malomkő hosszanti metszete.
Ebből kiindulva oly M.-veket is készítenek, amelyeknél a kő nyilása egészen az aránylag keskeny őrlőfelületig terjed. Az őrlemény útja a kövek között hosszu tekervényes volna, ha azt az alkalmazott kőbarázdák folyton meg nem szakítva fokozatosan kifelé nem tolnák, amit a barázdák által okozott hűtő légáramlat szinte elősegít, már pedig ezen a hosszu úton egyrészt a korparészek nagymértékben porrá morzsoltatnának s az őrlemény nagymértékben felhevülne. A kőbarázdák azonkivül a közöttük alkalmazott csákányvágásokkal egyetemben az őrleményrészekre bizonyos mértékben nyirólag is hatnak, s ezáltal a felaprózásban közreműködnek. A kőbarázdák legszokottabb derékszögü háromszög keresztmetszet alakját a 2. ábra mutatja.
2. ábra. A malomkő-barázdák kereszetmetszete.
A az alsó-, B a felső forgókövön levő barázda, amelyekhez képest a felső kőnek a C-vel jelölt nyil irányában, vagyis ugy kell forognia,, hogy barázdái a mélyebb oldalukkal előre járjanak. A kőbarázdák számos alakja közül a 3. ábra egyenes, a 4. ábra ellenben köríves barázdákat mutatnak; a főbarázdák, b mellékbarázdák, amely utóbbiak a főbarázdákkal az r sugaru körhöz érintőleg futnak, v. pedig a főbarázdákkal párhuzamosak. A barázdák közötti őrlőfelület-részeken vannak az u. n. csákányvágások. Az alsó és a felső kőnek barázdái alakra és irányra nézve tökéletesen egyenlők, miáltal az őrlőfelülettel egymásra borított két kőnek a bárázdái egymást a kétszeres hajlásszög alatt metszik. Ez a 8 metszési szög forgás közben a kövek külső kerülete felé a barázdáknak alakjai szerint nagyobbak, állandó v. pedig kisebbedik, amely körülmény a barázdák hatására befolyással van. (A kőbarázdák hatására, szerkezeteire és méreteire vonatkozó elméleti fejtegetéseket v. ö. Kick F., Die Mehlfabrikatorion c. művével.) A fentebbi ábrákban a barázdáknak vastagabb vonallal jelölt oldalai a barázdáknak mély oldalait képezik s ehhez képest a nyilak a felső kőnek a forgási irányát jelölik.
3. ábra. Egyenes malomkő barázdák.
A M.-nek forgási irányát tehát a kőbarázdák helyzete szabja meg ésviszont a barázdáknak a helyzete a kőnek forgási irányától függ. A molnárok a M.-veknek a barázdákkal és csákányvágásokkal való kikészítését kőélesítésnek nevezik. Ezzel a munkával nagyobb malmokban külön munkások, az u. n. kővágók, kőélesítők foglalkoznak s ahhoz kézi szerszámokat (buzogányok, vágók, vésők, csákányok) használnak. Vannak kőélesítő-gépek is. l. még Malmok.
4. ábra. Kőríves malomkő-barázdák.
