Kinafa
Kinafa v. kininfa (növ., L. Kinkina Adans., Chinchona Markh.), a ragadvány-félék kinafanemüek fája, 36-50 faja Amerika Andesein terem. Levele örökzöld, átellenes épszélü, illatos virága ágasbogas, tokgyümölcse kétrekeszü, magva apró, zászlós. A kinin termőfája. Kérgét lefejtik s mint vékony lemezt megszárítják. Az ismert fajok mintegy felének jó a kérge, de még kevesebb azon fajok száma, amelyről a kinakéreg egyenesen a patikába jut. A legjobb fajtát Ecuador déli részéről, Loxa tartományból küldik, hol 1200-2400 méter magasságban a 12-20 °C. hőmérsék e fa életének egészen megfelelő. Itt a K. többnyire szálonkint nő, v. kisebb csoportot alkot, ritkán van belőle erdőcske. Legnevezetesebb fajai a C. succirubra Pav., C. calysaya Wedd., C. scrobiculata Humb. et Bonpl., C heterophylla Pav., C. lancifolia Mutis., C. micrantha R. et. Pav. (Huanukó-kéreg), C. nitida R. et Pav. A kininkéreggyüjtő (kaskarilleos v. kaskadores) a fa kivágásval v. teljes lehámozásával sok kárt tesz. Az összeszedett kérget a sűrü ős erdőkből 24 napig is a hátán kell hordani. Újabb időban a fiatal fáról csak kéregszalagot fejtenek le, hogy a fa újra behéjasodhassék. A kininkéregnek okszerü erdészeti kezeléséről hazájában azonban szó sem lehet, azért a hollandus Hasskarl 1854. a csemetét Jávára átültette; azóta itt sikerrel termesztik, sőt 1859. az angolok K.-Indiába is átültették, itt most Utakamund tünik ki a termesztésével. Azóta Új-Zélandba, Ausztráliába és Jamaikába is átültették. Loxa hideglelős helytartója 1630. egy benszülött tanácsára a kininkéregtől gyógyult meg (loxa-kéreg) és Cinchon gróf beteg nejének is ajánlotta (grófnőpor). 1649. a jezsuiták sok kininkérget hoztak Spanyolországba, ezért jezsuitapornak is nevezték. Lugo kardinális Rómába vitette (kardinálispor). A kinin hire ezután Olaszországból terjedt tovább, ki 1679. ezt a hideglelést gyógyító titkos szert (febrifugum) az angol Talbor Róbert orvostól 2000 Louis d'or-on vette meg, l. még Cedrela és Exostemma. - K., új-andalusiai, l. Cusparia.
A K.-kérgek fontos ható részei az u. n. kinaalkaloidák (l. o.). Sokkal kisebb érdeküek azon alkaloidák, melyek különösen a mesterségesen művelt succirubra kérgében fordulnak elő. A magyar gyógyszerkönyv megkivánja, hogy az orvosilag használható kinakéregben legalább is 2% alkaloid legyen. Az alkaloidokon kivül a kérgekben még egy kinovin nevü glikozidforma keserü anyag is van, mely sósavval kezelve mannitanra és kinova-savra hasad; továbbá kinacsersav, melyhez az alkaloidák kötve vannak; kinasav, mely szabadon fordul elő és eszközli, hogy az alkaloidok egy része a hideg vizbe áztatott kéregben is oldódik. A száraz kérgekben a csersav egy része kinavörös nevü festőanyaggá alakul át. Kisebb mennyiségben keményítő, oxálsavas kalcium, gyánta és viasz (kinocerotin) is foglaltatnak a kéregben (l. Kinin). A K.-kéreg fogyasztása ma is, mikor annyi kiváló új lázellenes szer fölött rendelkezünk, igen nagy; az évi aratás 9-10 millió kg.-ra tehető, maga pedig a kinin, melyet belőlük nyernek, évenkint körülbelül 86,400 kg.-ra rug (Flückiger). A különböző gyógyszeres készítmények, melyek belőle állíttatnak elő, igen nagy számuak; nálunk hivatalosak a kivonat (extractum chinae, a cort. ch. succiruber vizes kivonata) csekély alkaloidtartalmu, annál több csersavat magában foglaló készítmény, melyet mint zsongító és összehúzó szert rendelnek; az egyszerü és összetett tinktura (tinct. chinae simplex és t. ch. composita), melyben azonban más keserüségek (narancshéj, tarnicsgyökér, fahéj) is foglaltatnak; leginkább mint gyomorerősítőt és étvágygerjesztőt adják; a kinabor (vinum chinae), mely malagaborral készül a kivonatból és a tinkturából.
