Husz
Husz (helyesebben Hus, cseh nyelven a. m. lud) János, csehországi reformátor, született Huszinetzben (Csehország) 1369-ben, megégettetett Konstanzban 1415 jul. 6. A prágai egyetemen végezte tanulmányait, azután pappá szenteltetett, 1393. a szabad művészetek, 1394-ben a teologiai tudományok baccalaurátusa, 1396. magiszter lett, 1398-ban megkezdte egyetemi előadásait, 1401. a bölcsészeti kar dékánja, 1402. egyszersmind a csehek előtt nagy tekintélyben állt Bethlehem-kápolnának is szónoka, majd a királynénak gyóntatója lett. Már ifju korában beszivta a szabad szellemet részint tanáraitól s főként Znaimi Szaniszlótól, Janow Mátyás volt prágai tanár irataiból, részint Wicklefnek már ekkor Csehországban is ismert műveiből; az ő szabadabb szelleme azonban kezdetben nem annyira a hittani tételek reformálására, mint inkább a nép és papság erkölcsi életének javítására és egyszersmind a prágai egyetemen a cseh nemzetiségnek a németek tulsúlya ellenében való felszabadítására irányult. A H. prédikációi által felizgatott papság itélete abban nyilvánult, hogy Wicklefnek 45 tételére kárhoztatást mondott (1403). H. nemcsak a király, királyné s a nagy közönség, de még a prágai érsek Zbinko előtt is nagy kedvességben állott s ez utóbbi H.-t a kerületi zsinat prédikátorává nevezte ki. Midőn azonban a király H. buzdítására az egyetemen azt az intézkedést tette, hogy az idegen nemzetiségü (szász, bajor, lengyel) tanároknak az eddigi három szavazat helyett csak egyet, a cseh nemzet tanárainak pedig az eddigi egy szavazat helyett hármat engedélyezett, s midőn ennek folytán az idegen nemzetiségü tanárok és tanulók (több ezeren) Prágát odahagyván, a szabad szellemü párt az országban felülkerekedett, ekkor az érsek meghasonlott vele, V. Sándor pápánál bevádolta, de viszont H. az érsek ellen emelt panaszt. A pápa a kölcsönös vádaskodásra 1409 dec. 20-iki bulláját adta ki, melyben az érseket feljogosította, hogy a Wicklef iratainak és tételeinek terjesztőit kiközösítéssel büntesse, s a parokiális és zárdai templomokon kivül más helyeken való prédikálásukat betiltsa. Az érsek ezek folytán H.-ra az átkot kimondta; ez ellen H. XXIII. János pápához fellebbezett, de a pápa az érsek eljárását helybenhagyta, H.-t magaigazolása végett Bolognába idézte, midőn pedig H., a király által is akadályoztatván, ezen idézésre nem jelent meg, a pápa őt Colonna bibornok által ismét kiközösítette, s tartózkodási helyét egyházi tilalom alá vetette. Vencel azonban igyekezett békés uton elintézni a dolgot; felhivására H. egy hitvallást nyujtott be, az érseknek pedig bizonyítványt kellett volna Husz igazhitüsége felől Rómába küldeni, de ezen irat kiállítása előtt meghalt.
A pápa és H. közötti meghasonlás tüze ujabb lobot vetett, midőn a pápa a nápolyi király, László ellen keresztes háborura hivta fel a keresztény világot, mely intézkedését a pápának H., valamint barátja, Jeromos is (l. o.), mint istentelent megtámadta; a népnek a pápa és a papság elleni gyülölete egyre fokozódott, még inkább pedig akkor, midőn Angelo bibornok Prágára kimondta az egyházi tilalmat (interdictumot, 1412). H. ekkor Vencel egyenes kivánságára - nehogy a zavar fokoztassék - Prágát odahagyta, s ez idő után az őt pártfogoló cseh nemesek birtokain és váraiban tartózkodott. Ekkortájt irta (1413) De ecclesia cimü iratát, melyből később az ellene emelt vádpontokat vették; akkor irta Palec István egykori barátja ellen egyik főbb hittani művét, melyben már tanítja, hogy a keresztény vallásnak egyedüli forrása a szentirás, habár még akkor távolról sem vonta le ezen elvnek minden következményét, igy p. még ekkor az urvacsorai átlényegülési tant, a szentek tiszteletét érintetlenül hagyta. Zsigmond császár, kit mint a gyermektelen Vencel testvérét, a cseh királyságban utódát, közelről érdekelt ezen mozgalom, a konstanzi zsinaton óhajtotta ezt elintéztetni, azért H.-t ide császári védlevél mellett meghivta. Utjában, melyen három cseh nemes kisérte, minden állomáson prédikált s ajánlkozott, hogy tanai mellett nyilvános szóvitán lándzsát törhessen. Konstanzban azon okból, mert nem tartotta magát az egyházi parancshoz, főleg, hogy misét ne mondjon, kezdetben enyhe, később súlyos börtönbe vetették; 1415 jun. 5., 7. és 8. a zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta. Jul. 6. hirdették ki az itéletet s még aznap a városon kivül felállított máglyán megégették.
Bátran, Zsoltárokat énekelve s Krisztust dicsőítve lépetett a máglyára. Kivégzése napját Csehországban hosszu időn keresztül mint ünnepnapot megülték, mignem ezt a Nepomuki szt. János szentté avatása után ennek ünnepe kiszorította. Összegyüjtött iratai: Historia et monumenta J. Haussii et Hieronymi Pragensis cimen 1558-ban adattak ki Nürnbergen; ujabban Palacky adta ki iratait és leveleit ily cim alatt: Documenta Magistri Joannis Hus vitam, doctrinam, causam etc. illustrantia (1869). V. ö. Becker, H. u. Hieronymus von Prag (1858); Berger, J. Hus u. König Stigismund (1872); Lechler, Joh. v. Wicklif u. die Vorgeschiche d. Reformation (1873, 2 köt.); Denis, H. et la guerre d. Hussites (1878); Lechler, J. H. (Halle 1892); Uhlmann P., Königs Sigismund Geleit für H. (Halle 1894).
