Gém-félék
Gém-félék (Ardeidae), a gólyaidomu gázlómadarak egyik családja. Csőrük hossza, egyenes, hegyes és oldalt összenyomott, testök rendesen hosszukás, oldalt összenyomott, nyakuk hossza, fejük kicsi, lábaik hosszuak, a belső ujj karma fésüidomu bemetszésekkel, különben rajtuk négy egymással rövid hártyával összefüggő, rendesen erős karmokkal ellátott s járás közben a földet érintő ujj van. A szárnyak hosszuak, keskenyek és kerekítettek, farkuk keskeny, tollazatuk egészben apró és finom. Mocsarakban, vagy sekély vizekben, ritkán szárazon élnek, halakkal, rovarokkal, békákkal, csigákkal táplálkoznak, a halászatra nézve igen kártékonyak. Fészeklakók, fészkeiket rendesen a nagyobb tavak nádrengetegében nádszálakból magára a nádra rakják, melyek az ember is - miután a nád csónak által áttörhetetlen s a viz meglábolásra mély - alig képes megközelíteni. Világos, fehér vagy kékeszöld, vagy csak gyengén tarkázott tojásokat raknak. Igen óvatos, jó repülők. Körülbelül 80 faja ismeretes, melyekből hazánkban eddig 6 nem 9 fajban ismeretes, még pedig: A szürke gém (ardea cinerea L.). Vándormadár. Tavasztól-őszig közönséges nálunk. A vörös kócsag (Herodius egretta Boie v. A. alba L.). Hazánkban márciustól őszig különösen nagyobb mocsarakban (Kis Balaton) elég közönséges. Nádasokban vagy fákon fészkel, 3-4 kékeszöld tojást rak, diszül használt szép tollai miatt nagyban vadászszák. A kis kócsag (H. garzetta Boie vagy A. gerzetta L.). Hasonló fehér az előbbihez. tollaiért nagyban pusztítják. Az éji gém vagy vakvarju (Ardea minuta Gray, A. minuta L.). Déleurópában, különösen déli Magyarországban igen közönséges. Nádasokban fészkel. A selyemgém (Buphus cornata Pall.). Dél-Európában, Afrikában, nyugati Ázsiában él, hazánkban április-októberig mocsaras helyeken közönsége. Fákon fészkel. A tehéngém (B. bubulcus Sav., A. bubulcus Sa.). hazája Afrika és K-i Ázsia, néha Déleurópában és néha hazánkban is ellátogat, igy Eszéknél 1886-ban észlelték. Bölömbika v. dobos gém (Botaurus stellaris L., A. stellaris L.), l. Dobosgém.
