Gázlók
Gázlók (állat, Grallatores, Grallae, l. a mellékelt 2 képet),
Bibic (Vallenus cristatus).
Erdei szalonka (Scolopax rusticola).
Arany lile (Charadrius pluvialis).
Bajnok sneff (Machetes pugnax).
Közönséges túzok (Otis trada).
Pordhyrio veterum.
Dobosgém (Botaurus stellaris).
Szent Ibis (Ibis religiosa).
Marabu (Leptoptilus crumeniter).
Nagy kócsag (Heriodas egrette).
a tarajos mellü madarak egyik rendje, melynek tagjai a tavak, mocsarak, lápok, nádasok madárvilágának igen fontos részét képezik. Ez életmódhoz van azután testök is alkotva, amennyiben lábuk, különösen csüdjök hossza, ujjaik tövükön bőrrel v. fél uszóhártyával összekötöttek (gázlóláb), melyek segítségével igen jól gázolhatnak a posványokban, mélyebb vizekben. Hozzájárul még, hogy nyakuk szintén hosszu, nagy csőrük pedig egyenes, erős, csiptetőforma és igy a vizben férgekből, csigákból, kagylókból, békából és halakból álló eledelüket igen könnyen kereshetik meg. Többnyire kitünő repülők. Testök külső és belső alkata különben változó. A föld minden részében el vannak terjedve; körülbelül 470 faja ismeretes, melyekből Magyarországban 66 él. Foszil maradványai már a tercier-eocen korszakból ismeretesek. Többnyire költözők. Felosztatnak 4 alrendre, u. m.: I. Daruidomuak (Geranomorphae), nagy, többnyire fészeklakó madarak. Családjai: Darufélék és Rynochetidák. II. Gólyaidomuak (Pelargomorphae), többnyire nagy, fészeklakó, gólyaidomu madarak. Ige tartoznak: a gólyák, gémek, szélescsőrü gémek, batlafélék családok. III. Lileidomuak (Charadriomorphae), többnyire szalonka- vagy lilealaku kisebb gázlók, egyenes v. kevéssé görbült csőrrel, fészekhagyók. 8 családra oszlik: pólingfélék, szalonkafélék, libucfélék, Totanidák, Haematopodidák, bibicfélék, lilefélék és Cursoridák. IV. Vizi tyuk idomuak (Rallomorpae), vizi tyuk- vagy tuzokhoz hasonló fészekhagyó madarak, melyek a G. és uszók közt mintegy átmenetet képeznek. Ide tartoznak a guvatfélék, a vizi tyukfélék és a tuzokfélék családok.
