Folyamhajózás
Folyamhajózás, a folyóvizeken gyakorolt hajózás, tágabb értelemben pedig általában a belvizi hajózás, vagyis minden nem a nyilt tengeren, tehát folyókon, csatornákon és tavakon üzött hajózás. A szakadatlannl mozgó és pontosan nem is határolható folyóviz kétségen kivül legősibb és legtermészetesebb eszköze a szabad közlekedésnek és forgalomnak. Amint a városok fejlődtek s a kereskedelem fellendülni kezdett, a folyóvizek e közlekedés és kereskedelem legélénkebb közvetitői lettek. Az uralkodó hatalom csakhamar dus jövedelmi forrást ismert fel a F.-ban, s azt különféle kényszervámokkal terhelte. Évszázadok kellettek ahhoz, mig az illetékes körökben helyesebb közgazdasági felfogás érvényesült s az európai folyóvizeken és először is azokon, melyek egész folyásukban csak egy ország területéhez tartoztak, az adók és kényszervámok megszüntek. Első izben a vesztfáli béke (1648) foglalkozott a hajózás szabadságának kérdésével; a gyakorlati megvalósítás, a fennállott vámok, különféle kizárólagos jogok megszüntetése azonban csak a XIX.sz: ban következett be.
A folyam, mint hajózási ut az állam tulajdonának tekintetvén, a folyók hajózható szakaszai állami kezeIés alatt állanak s a hajózási ut fentartásáról, szabályozásáról, az akadályok eltávolításáról az állam gondoskodik. A F.-ra nézve, a közgazdasági viszonyokon kivül legfontosabb tényezö a viziutnak szabályozottsága. E tekintetben legkedvezőbb a helyzet akkor, ha a hajók teherképessége még a legalacsonyabb vizállásnál is teljesen kihasználható s ha a hajóknak terheik be- és kirakásához kellő berendezésü alkalmas partok, a téli jégzajlás elleni oltalmul pedig biztos és közlekedési utak tekintetében jó fekvésü menhelyek és kikötők állanak rendelkezésre. Oly államokban, hol az ipar magasfoku fejlettsége s a kereskedelem belterjessége a forgalom kiszolgálása körül a közlekedés minden ágának szorgos közreműködését igényeli, a természetes vizi utakon kivül a mesterséges hajózási utaknak: a hajózási csatornáknak kiterjedt hálózatát találjuk. Németországnak kereken 7600 km. hajózható vize van, melyet két főhálózatra, a rajnai és az elbei hálózatra megosztva, a mesterséges csatornák hossza az előbbeniben 509 km., az utóbbiban 513 km., a csatornázott (zsilipezett) folyók hossza 427 km. s illetőleg 1149 km. Franciaországban 4797 km. hajózási csatorna, 3598 km. csatornázott folyó s 3349 km. szabályozott hajózható és 1032 km. tutajozható folyó van, a hajózási utak összes hálózata 12776 km. Hazánkban, a Balaton taván kivül, amelyen 120 km. hosszban tartatnak fenn rendszeres gőzhajójáratok, 2966 km. hajózási ut van, melyből mesterséges csatorna (a Ferenc-csatorna hálózat) 235 km., csatornázott folyó (a Bega) 1l5 km. Amig tehát a mesterséges viziut az összes hajózási utaknak Franciaországban mintegy 40 %- át, Németországban 33 %-át, addig hazánkban alig 12 %-át teszi ki. A dunai hajózást illetőleg 1. Duna.
Különösen a mesterséges viziutak építése és fentartása ugy műszaki és forgalmi, valamint adminisztrativ szempontból az érdekelt körök élénk gondoskodása tárgyát képezi mindenütt ott, hol a forgalom fokozott igényei a vasutak által minden irányban már kielégítést nem találnak s a hajózási utak minél teljesebb és gazdaságosabb kihasználására, a szállítás olesóságára utalnak. Szüntelen az igyekezet annak kutatására és megállapítására, hogy mily müszaki és adminisztrativ intézkedések biztosíthatják a viziutak előnyös kihasználását és a szállítási szolgálatban való versenyképességét. Ez az igyekezet szülte a belvizhajózási kongresszusok eszméjét. Hosszabb előkészítés után az első nemzetközi kongresszus jött össze, ezt 1886. Bécsben; s azután két évi időközökben, 1888. a Majna melletti Frakfurtban, 1890. Manchesterben, ujabb népes kongresszusok követték, a legutóbbi 1892. a művelt világ minden részéből összesereglett előkelő szakemberek részvétele mellett. A kongresszusokat foglalkoztató kérdések három főcsoportba foglalhatók össze, u. m. 1. a hajózási utak építése és fentartása, 2. a hajózás műszaki üzeme (a célszerü és gazdaságos vontatási, szállítási mód csatornákon és nyilt folyókon) 3. a kereskedelmi üzem, s gazdasági kérdések a viziutak adminisztrációját illetőleg.
A F: i üzemben használt uszák (hajók, ladikok stb.) általános jellege, hogy szélességükhöz viszonyítva hosszuak és sekélyen merülnek. A legfejlettebb belvizi uton is a hajók merülése a 2 métert ritkán haladhatja meg, eltekintve a folyamok alsó szakaszától, hol rendszerint mélyen merülő tengeri hajók is járhatnak. A hajók mozdítására részben a folyóviz erejét s az evezőt, néha a vitorlát is használják, részben a vontatásnak különféle módjait alkalmazzák, melyek közül legfontosabb a gőzvontatás s illetőleg a gőzhajó. L. Hajóvontatás.
