Etna
Etna (Mongibello), Európa legmagasabb (3369 m.) tüzhányó hegye, Szicilia szigetén Catania tartományban a tenger mellett. Lejtői, amelyeket a lávafolyamok minden irányban megnyujtottak, igen szelidek és csak a magasabb részeken lesznek meredekebbekké. Ezért is az egész hegytömeg 1200 km2 területet foglal el és kerülete, eltekintve a kisebb görbületektől, 180 km. Mindezen területet teljesen körülfogják az Alcantara és Simeto völgyei, csupán ÉNy-on van egy 860 m.-nyi magaslat, amely az E.-t Szicilia többi hegyeihez füzi. A Joni-tenger felőli oldalán mintegy 25 km2 területü és több száz m. mély ür, a val del Bove van, a mely magas lépcsőkben emelkedik és amelyben számos mellék-kráter látható. Lyell szerint itt volt egykoron az E.-nak főkrátere, de ismeretlen időben a vulkán tevékenységének sulypontja nehány km.-rel tovább jutott Ny-felé. Talán ezen második főkráter is, a mely minden kitörés után változtatja alakját, szintén cserélt már helyet, mert amint látszik, azon a fensikon, a Piano del Lagon (3000 m.), amelyen a 320 méter átmérőjü főkráter, a Casa Inglese és a csillagászati kis obszervatórium is áll, a kup a mostaninál 5-600 m.-rel volt magasabb. A Val del Bove, továbbá az Aci Reale alatt fekvő sziklapart mutatja legjobban e tüzhányó történetét, itt láthatók világosan azon lávarétegek, amelyek betakaróztak egy kis humusz-réteggel és már növényeket is kezdtek teremni, midőn ujabb kitörés ujabb lávatömeggel borította el. Azon 25 század alatt, amelyet a történelem többé-kevésbbé ismer, az E. több mint százszor hányt tüzet és ezen pusztító működéseinek némelyike több évig eltartott. Már az ó-kori mitoszok szerint Encelados és Typhon itt voltak elevenen eltemetve; Vulcanus és a kiklopszok itt készítették Jupiter számára a villámokat; a régi Naxos, Juessa, Hybla stb. városokat az E. kitörései pusztították el, amelyek közül a legborzasztóbbak voltak az 1183-ki, amelynél 15000, az 1669-ki, amelynél 20000 és az 1693-ki, a melynél mintegy 60000 ember vesztette életét. A legujabb nagyobb kitörései voltak: 1809., 1830., 1843., 1865., 1874., 1879. és 1886. Az 1669-iki volt valamennyi közt a leghatalmasabb, amikor is a monpilierii domb egy részét, amely utját állotta, magával vitte, a láva egyik áradata Catania város nagy részét elönötte és a tengerben is közel egy km. hosszu hegyfokot teremtett; körülbelül egy milliard m3-nyire becsülik azon lávamennyiséget, amelyet ekkor az E. okádott és a melylyel mintegy 100 km2 termékeny területet és 14 helységet semmisített meg. A Monti Rossi nevü kettős kup, amelyeket ma erdő takar, ekkor alakult. Több mint 700 ilyen parazita kup, a minő a Monti Rossi, képződött az idők folyamában a különböző kitörések alatt; ezeket részben ujabb lávatömegek már csaknem eltemettek, részben erdők vagy kertek borítanak és szép nyaralók koszoruznak, részben megtartották eredeti alakjukat. A parazita kupok 1000 és 2000 m. közt vannak a legszámosabban; a legmagasabb csúcs közelében a vulkáni tevékenység rendesen gyöngébb és a főcsúcs a nagyobb kitöréseknél rendesen csak mintegy kéményül szolgál, amelyen füst és vizgőzök szállanak föl. Bár az E. az örökös hó határáig nem nyulik föl, az év nagyobb részében felső részét hó takarja; ezen nedvességnek tulajdonítható, hogy bár nem fakadnak oldalán források, a növényzet lejtőin mégis igen gazdag; ahol a láva annyira porhanyó, hogy a növények gyökeret verhetnek, gazdag vegetáció keletkezett. A kulturregió (regione piemontese o cultivata) 500-1300 méterig terjed; itt vannak a városok, falvak és nyaralók, amelyekben több, mint 300000 ember lakik. Ennek alsó részét 500 m.-ig olajfa-, datolyafa-, indiai fügefa- és déligyümölcsfa-erdők takarják, felső részében pedig gazdag szőllők, gesztenyefaligetek és bőven termő szántóföldek vannak. A Casa de Bosco a felő határán épült. A kulturregiót követi az erdőöv (regione boscosa), a mely tölgyekből (Quercus pubescens), bükk- és fenyőfákból áll, 2200 m.-ig nyulik föl; egykoron az egész hegyet körülfogta, most azonban a láva és az emberi kéz nagyon megtizedelte. Az utolsó öv (regione deserta) bozótokat, a jellemző Berberis aetnensist, Seneciot és Anthemis aetnensist terem; az alpi flóra, bár az éghajlat megfelelne, viz hiánya miatt nincs az E.-n. Van a helyett a hegyszakadékokban jég és hó, amely Szicilia nagy részét, sőt Maltát is ellátja a szükséges jéggel és tetemes jövedelmet hajt.
