Drúzok,
Drúzok, Sziria lakói, a Libánon nyugati lejtőin, valamint az Antilibanon hegységekben. Minden valószinüség szerint szir-arab elemekből álló keveréknép, amelyben azonban a szir elemek jóval számosabbak; az is valószinü, hogy indogermán elemekkel vegyültek. Langerhans Pál Sziria többi arabul beszélő törzseitől váltig eltérő emberfajtának irja le őket. Kék szem és vöröses haj meglehetősen gyakori közöttük. Arcvonásaik is merőben különböznek a többi sémi eredetü sziriaiaktól. Barna szembogarak és világosabb szinü hajzatuk miatt már régóta gyanuban vannak, vajjon nem keveredtek-e össze a keresztes hadak német elemeivel, de e nézetet egyébként semmivel sem lehet tovább bizonyítani. A D. ősiségéről különösen ama szokásaik tanuskodnak, amelyeket már a biblia is mint a sémi népek szokásait említi. Rövid, térdig érő, fehér- vagy kékszinü ruhát, továbbá fehér vagy fekete csikos gyapjuszövetből készült felöltőt viselnek. Arcukat hosszu szakáll diszíti. A nők ruhája hosszabb és a derekuk körül övet viselnek. Sajátságos ruhadarabjuk a tantur. Ez cédrusfából, vagy békony bádogból készült szarvalaku fejdísz, amelyet azonban a gazdagabbak ezüstből viselnek s amelyet még drágakövekkel is földiszítenek. Eme fejdíszről egy fátyol lóg le, amely azonban a nőnek csaki s félszemét takarja el. Többnejüségben élnek, a házasságokat, amilyen könnyen megkötik, ép olyan könnyen fel is bontják. Az asszonyok fogolyéletet élnek; evésben, ivásban a D. mértékletesek és tanuk vallomása szerint erkölcs dolgában semmivel sem jobbak, mint a többi keletiek, de nem is rosszabbak. A vendégszeretet is szent kötelesség; a vérbosszuz általánosan divik; a holtak fölött halotti tort ülnek, amelynek befejeztével a rokonok a koporsót sziklasirba teszik. Társadalmi szokásaikban igen sok a formaiság. A köszöntésből és az adott feleletből könnyen ráismernek az idegenre. A tudományokhoz, iparhoz, valamint a művészetekhez kevés érzékük van, iskoláikban csak a Koránt tanulják olvasni. Jogi esetekben az izlám törvényeit követeik. Igy teszik ezt különösen az örökségi esetekben, mikor a nőket az örökségből kizárják, hogy ekként a vagyon a családban megmaradjon. A D. állami élete meglehetősen független, kormányformájuk félig a patriarkátusra, félig pedig a feudalizmusra emlékeztet. A török birodalomtól való függésük is csak csekély adóösszeg lefizetésére szorítkozik. Főnökeik, t. i. a seikek, a törzs legképesebb emberi szoktak lenni, akik azután anyagilat is legjobban állanak. Vérök tisztaságát gondosan őrzik és csak egymás közt házasodnak.
A D. hitvallása a siita tanok tulzó elágazása és az iszlám tanaival oly gyökeres ellentétben áll, hogy valójában csak bajosan lehet D.-at még a mohammedánok közé sorolni. Alaptanuk az isteni lény inkarnációja Ali családjában. Hákim fatimida kalifát mondják Isten utolsó megjelenésének és őt valóságos isten-emberként tisztelik és imádják; azt hiszik, hogy nem halt meg (1021-ben), hanem csak az emberek bűnei miatt eltünt, de ismét visszatér a földre. A próféták és patriarkák hierarkiájáról is különös tanaik vannak. Az iszlám szertartásos törvényeit nem sokba veszik, tanaikat, ugymint misztikus szertartásaikat máshitük elők, kik ellen nagy fanatizmust fejtenek ki, szigoruan eltitkolják. A D. szektájuk alapítójaként Darazi kortársát, Hamzát említik, ki a hit főtanait számos munkában kifejtette. A D. vallását tartalmazó könveket, a hivek titkolódzásának dacára, sikerült európai könyvtárak számára megszerezni. Ezeken alapszik Silvestre de Sacy munkája: Exposé de la religion des Druzes, tiré des livres religieux de cette secte et précédé d'une introduction et de la vie du Khalife Hakem (2 köt., Páris 1838). V. ö. Wolff Fülöp, Die Drusen u. ihre Vorläufer (Lipcse 1845).
