Dikroizmus
Dikroizmus, az optikailag egytengelyü szines kristályok némelyikének azon sajátsága, hogy átbocsátott fényben más-más szinben tünik fel, aszerint, amint az optikai tengelylyel párhuzamosan, vagy arra merőleges irányban halad a fénysugár a kristályon keresztül. Az első esetben a fénysugár a két alapsikon megy keresztül, melyeket a tengelyre merőlegesen lehet fektetni s a szint, melyben a kristály feltünik, alapszinnek (a bázis szinének) nevezik. A második esetben a szint tengelyszinnek nevezik. A turmalin D. látható sok turmalin-fajon, melyeket Haidinger vizsgált meg. Szerinte egy szibériai turmalin szine fekete, tengelyszine olajzöld. Braziliai turmalinoknál e szinek különbözőók. Egy fajtánál fekete és barna, másnál indigokék és halványzöld stb. Igen feltünő a D. a pennin nevü kristályban, melynek alapszine kékeszöld, tengelyszine barnás-sárga. D.-t mutatnak még a berill (zöldes-fehér és égkék), zirkon (halványkék és halványsárga), apofillit (sárgásfehér és világoszöld), füsttopáz (szegfübarna és sárgásbarna), továbbá az apatit több faja. A D. oka az, hogy a különböző szinü sugarak a kristályban különböző irányokban nem nyeletnek el egyformán. Hasonló tünemények észlelhetők optikailag kéttengelyü kristályokon is, csakhogy ezeknél általában három különböző felületi és ugyanannyi különböző tengelyszin látható. Ilyen viselkedésü azon kristály, melyet dikroitnak neveztek s melyet Haidinger kordieritnek nevez. A D. tanulmányozására és észlelésére legalkalmasabb műszer a Haidinger-féle dikroszkópus nagyító, l. Dikroszkópikus lúpa.
