Csepelsziget,
Csepelsziget, a Duna egyik nagy szigete, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegyében, közvetlenül Budapesten alul; a Dunának promontori és soroksári ága (utóbbi gáttal elzárva) fogja körül az É-ról D-re hosszan elnyuló szigetet, melynek hossza 48, szélessége 3-9 km., területe 257,11 km2. A szigetet övező mindkét Dunaágban összesen még 14 kisebb sziget van, köztük legnagyobb a Dömsöd melletti somlyói sziget (241 ha.) és a Tétény melletti Háros-sziget. A C. földje alacsony fekvésü (99-112 m.) lapály, melyen szántóföldek s szőllők kiterjedt homoktalajjal váltakoznak; bár a homok megkötésére sok történik, ez mégis sok helyen a futóhomok jellegét vette fel s 16 méterig emelkedő s egyenközü sorokban feltorlaszolt buckákat képez. Alacsony fekvésénél fogva a sziget a helyenként emelt töltések dacára a Duna áradásaitól sokat szenved; a Duna vize táplálja a sziget nehány erét és tavacskáját; ezek ágai oly vizvonalaknak, melyek régente egy kis szigetet különítettek el a C.-től, ma azonban a nagy szigettel már összeolvadtak. Nagyobb erdők a sziget Ny-i és DNy-i oldalán vannak. Érdekes a homokbuckák növényzete, festői a Dunapart és főleg a holt Dunaág növényzete; a part mentében egész náderdők húzódnak. A C.-en jelenleg 10 község van, összesen (1891) 18 950 lakossal, közte 11 476 magyar, 5195 német és 2170 szerb; valamennyi község a pesti alsó járásba tartozik s közülök legnépesebb Ráckeve 5861, Sziget-Szt.-Miklós 2738, Csepel 2246 és Tököl 2017 lakossal. A budapest-soroksár-haraszti vicinális vasutat 1891. Sziget-Szt.-Mikló-ig építették ki.
A C.-en korán telepedett meg az ember. A szigeten felfedezett őskori temetők igazolják, hogy már a történelemelőtti korban is laktak rajta; számos római régiség arról tanuskodik, hogy a rómaiaknak is volt telepük rajta. Hagyományaink szerint a beköltözködő magyarok, közvetlenül a Zalán fölött aratott győzelem után, itt pihentek meg s Árpád itt építette első lakát; a sziget Árpád lovászmesterétől C. vagy Sepeltől nyerte nevét. Árpád szivesen mulatott itt s itt született fia Zoltán is. Később is királyaink kedvelt mulatóhelye maradt s a mohácsi vészig a királynék nászajándékát képezte. Oláh Miklós leirása szerint a C. bővelkedett vadban, erdőkben, szőllőkben s más terményekben. A mohácsi vész után a törökök a lakosság legnagyobb részét kipusztították. Ekkor Esterházy István birtokába került a sziget, kitől 1695. Heiszler tábornok 25 000 frton megvette; tőle 3 év mulva Savoyai Jenő herceg vette meg 85 000 frton, aki annyit tett a sziget emelésére, hogy róla Eugén-szigetnek is nevezték; ekkor nyerte a sziget szerb és sváb lakóit, kik közül a szerbek azonban máig nagyon megfogytak. Savoyai Jenő halála után III. Károly özvegye, Erzsébet vette meg, ennek halála után pedig Mária Terézia magának tartotta fenn és kezelését a magyar kamarára bízta. 1780. Mária Krisztina lett birtokosa, akinek halála után (1790) férje Albert szásztescheni herceg kezébe került. Halála után (1822) ismét a királyi családra szállott, mely most is bírja. 1848. szept. 30. Görgei Artur a szigeten, Lórén végeztette ki Zichy Ödön grófot, az ellenséggel folytatott benső viszonya miatt.
