Comes
Comes (lat.). A középkorban méltóságot és bizonyos hivatalt jelentett. Latin neve a grófnak. Eredete a rómaiak korára vihető vissza, hol a császárt kisérő főurakat nevezték comitisek-nek. A frank császár-királyok alatt a comes mindig hivatalnokot jelentett. A görög császárok korában a hadosztályok vezéreit találjuk e néven; itt tehát ez már állami méltóságot töltött be. Midőn Nagy Károly birodalmát szervezte, a törzsbeli Gaufürst-ek helyébe kinevezett egyénekre bizta a Gau kormányzatát s ezek C. a. m. graf nevet kaptak, akik a kerületekben főleg a biráskodási és politikai tisztet töltötték be. Hazánkban a királyság felállításakor a nyugat-európai állameszmék szt. Istvánnál döntő befolyást gyakorolván, a főpapok mellett «comites» nevek alatt említtetnek azok, kik az országos ügyek kezelésével voltak megbizva ugy a király udvarában, valamint az egyes várkerületekben mint várispánok. A C. szó nálunk is tisztséget, hivatalt vagy méltóságot jelentett, s aszerint, amint bizonyos jelzővel közelebbi meghatározást tüntet fel, p. C. Palatinus, akkor hivatalt, ha pedig minden jelző nélkül állt a név mellett, akkor méltóságot. Ez utóbbi tényleg a nagyobb részt képezte. Többnyire minden hivatal C. cimet adott birlalójának, sőt ha nem nemes egyén viselt valamely hivatalt, neve mellett a C. cimet ez is viselte. A comitatus szó jelentett oly bérbirtokot is, amelyet a királyok vagy hercegek hadi szolgálat fejében ideiglenesen adtak hiveiknek, ezen bérbirtokosok vagy hadbéresek aztán a comitatus szó alapján ugyancsak C.-nek neveztettek. Az ország nem nemes lakosai négy csoportra oszolván: a vár-népek, az egyház, a földesur és a király népei fölött a biráskodást mindig a saját külön comesük eszközölte. A törzsszerkezet nyomán előbb a nemzetségek, majd az abból alakult családok fejei is viselték a C. cimet, végül az gyakran a családnak több tagjára is átment. A középkori eme C. szó tehát hazánkban korántsem jelentette az illető egyénnek grófi-családi rangban állását, mert az mindig időleges hivatal, vagy méltóság jelzője volt és mindig a biráskodási jogot foglalta magában. Körülbelül a XV. századig maradt ez igy, midőn is már a mai értelemben vett családi grófi méltóság megjelölésére szolgál és vétetik használatba a C. szó. Volt ugyan hazánkban is példa reá, hogy már a XIII. sz.-ban az Árpádok alatt is adományoztatott grófi családi méltóság, és tagjaik valóságos, tiszta és jelzett cimzetü szabad grófoknak neveztettek, igy a vodiekai grófok (Blagay-család) és a vegliai grófok emeltettek ily grófi rangra; ámde ez nem a szoros értelemben vett Magyar- - mint anya- - országban fordulván elő, bizonyos az, hogy grófi családok abban a korban Magyarországban még nem voltak, habár egyes családok örökösen apáról fiura szállván, birtokon alapuló nagyobb hatalomnak, kiválóbb társadalmi állásnak élvezetéhez jutván, egy u. n. birtok-arisztokrácia képződött és tagjaik Baromes, Comites, potentes nevezete alatt jelentkeznek az oklevelekben.
