Ciánsavak és sóik.
Ciánsavak és sóik. A ciánsav és szulfociánsav (illetőleg sói és összetett éterei) két-két izomer módosulatban isméretesek. Ezek:
A (valódi) ciánsav szabad állapotban, ugy látszik, nem ismeretes, hasonlóképen sói sem ismeretesek, de összetett éterei - az u. n. cianetolin-ek - elő vannak állítva. Ez utóbbiak kellemes, éteres szagu, vízben. oldhatatlan vegyületek; pontosabban az etileianát van tanulmányozva.
Az u. n. izociánsav v. karbonilimid v. közönséges ciánsav, melyet Liebig és Wöhler állítottak először elő, tiszta állapotban szintelen, mozgékony, igen illó folyadék mely 0° alatt is alig tartható el. Átható, szurós szagu a bőrön hólyagot huz; könnyen polimerizálódik, a midőn fehér porcellánszerü tömeggé - cianmeliddé - alakul. Vizes oldatban könnyen elbomlik széndioxid és ammoniára. Sói a ciánsavsók v. cianátok közül fontosabbak a kálium ciánát és az ammoniumciánát (l. o.). A tiociánsav, szulfociánsav v. rodánsav szintelen, szurós szagu folyadék, fajsulya 1,022, forráspont 85°; lehűtve - 125°-on megmered. A szabad sav könnyen elbomlik, hidrogéncianid és perszulfociánsav keletkezik belőle. Ugy a sav mint sói a ferrisók oldatát vérpiros szinre festik. Sói, a tiociánsav-sók v. tiociánátok (szulfociánátok, rodánátok) közül az ammonium és kálium sók a fontosabbak. E sók vizes oldatait hig savval megsavanyítva, enyhe melegítéskor karbonilszulfid képződik.
Az izotiociánsav v. izoszulfociánsav v. szulfokarbonilimid szabad állapotban nem ismeretes; összetett éterei (u. n. mustárolajok) jól jellemzett vegyületek, átható szagu és könnyezésre ingerlő, szintelen folyadékok; közöttük legfontosabb az állilizotiociánát v. közönséges mustárolaj, mely a fekete mustár porának vizzel. való megnedvesítésekor keletkezik. A tiociánsavak kémiai szerkezetének a megállapításával Fleischer Antal elhalt kolozsvári egyet. tanár foglalkozott.
