Bányamivelési szabadság.
Bányamivelési szabadság. A törvényhozás kétféle módon rendezheti a bányászatnak a földtulajdonhoz való viszonyát. Vagy azt az álláspontot foglalhatja el, hogy a föld belsejében található ásványok a föld felületének tartozékát képezik s mint ilyenek a föld tulajdonosának rendelkezése alá esnek, avagy azt a felfogást emelheti érvényre, hogy bizonyos ásványnemekre a föld tulajdonosának jogi uralma ki nem terjed, minek folytán ezek az ásványok oly jogviszonyok középpontjaivá válnak, melyeknek keletkezési forrása nem a földtulajdonból fakad s melyeknek lényeges tartalma a felszini területek tekintetében fennálló jogalakulástól függetlenül képződik. A legtöbb állam törvényhozása a bányamívelésnek a földbirtoktól való függetlenítésébe helyezi a bányászati érdekek megóvásának sulypontját. Ennek szükségszerü folyománya, hogy a bányatermékek felkeresésének és kiaknázásának joga, vagy amint közönségesen mondani szokás: a földalatti tulajdon - már a törvény rendeletéből - különválasztassék a földfeletti tulajdontól. Ez pedig úgy történik, hogy a bányamívelési jog iránti rendelkezést az állam magának tartja fenn s a bányamívelési jognak megszerzését - az e tekintetben meghatározott módozatok mellett - mindenkire nézve lehetővé teszi. Ebben áll a B. lényege. A kérdés megfejtésének kulcsát a tulajdon magánjogi és társadalmi elemeinek összhangzásba hozatalában kell keresni. A tulajdonos jogosítva van a tulajdonához tartozó dologgal kénye-kedve szerint rendelkezni. A föld tulajdonosának ez a joga kiterjed a felszini területre, a földfeletti légürre és a felszini terület alatti földtestre. Ebben a szabályban rejlik a tulajdon magánjogi eleme. A tulajdonos feltétlen rendelkezési joga azonban sok esetben összeütközésbe jöhet a társadalom érdekével s ekkor az állam, mely a tulajdon sérthetetlenségét biztosítani de egyuttal az egyéni jogok feltétlen gyakorlásából eredhető társadalmi ellentéteket lehetőleg kiegyenlíteni köteles, bizonyos tekintetben korlátozhatja a tulajdonból kifolyó jogi uralmat. A tulajdonosnak ama kötelezettségében, melynél fogva egyéni jogának a társadalom javára szolgáló megszoritását eltürni s ily módon tulajdonát bizonyos tekintetben az összeségnek átengedni tartozik, nyilvánul a tulajdon társadalmi eleme.
De ha már most az állam törvényhozása arra a meggyőződésre jut, hogy csak úgy mozdíthatja elő a bányászat felvirágozását hogy ha a bányamivelést a földtulajdonból önállósítja; akkor szabadságában áll egyes ásványok kiaknázásának jogát a földtulajdonos rendelkezése alól elvonni. A bányamívelési jog önállóságát s ezzel együtt a B.-ot e szerint tételes alapon kell megfejteni. Ezen az alapon épül fel a bányajog rendszerének szerkezete s így domborodik ki ennek keretében a bányajog sarkelve: a bányamívelési jog önállósága és a bányamívelési szabadság.
