Avarok,
Avarok, harcias lovas nép, mely a középkor elején nagy hatalmat alapított Keleti-Európában. Általánosan elfogadott nézet szerint az A. az uralaltáji nyelvcsalád török ágához tartoztak és külsejükre, szokásaikra és erkölcseikre nézve a hunokra emlékeztettek. Az A. néven jelölték őket mind a bizanci, mind a latin irók. Valószinüen több rokon törzs egyesüléséből alakultak, amint több ágra is oszoltak, nevezetesen a var-(uar) s a chun-avarokra, mely törzsek ugyanilyen nevü vezéreiktől kapták nevüket. A. neve alatt különben kétféle népséget kell megkülönböztetni, úgymint a ma is élő avarokat s a népvándorláskorabelieket. Amazokról l. Avar. A népvándorláskorabeli A., kiket a bizanci irók: abaroi-nak, a latinul iró német krónikások keverten: avaroknak és hunoknak, a szláv iró Nestor: obrik-nak neveztek, mint magas termetüek és büszke magatartásuak jellemeztettek (a szláv szó: obor óriást jelent). Némely tudós (Neumann, Zeuss) szerint a Kr. u. 546-ban tu-kiuk-tól és to -pok-tól széjjelvert «tszeu-tszé»-k egy részét képezték akik több nyugatról jövő népséggel erősödve a bolgár birodalmat (Volga mellékén) meghódítván, egészen Bécsig (a név: Bécs avar eredetü) jutottak: hazánkban kétszáz éven tul uralkodtak, mig végre Nagy Károly alatt (791 803) tönkretetettek.
A történelemben az A. a nagy hun birodalom felbomlása után tünnek fel először, amidőn ugyanis a Kászpi-tó és a Káma, a Volga meg a Don között fekvő vidékeken megjelennek, sőt 560 körül az Al-Duna mentén és Dáciában is letelepednek. 558-ban Kandik nevü követet menesztettek Nagy Justinianos bizanci császárhoz, hogy föle pénzt és földeket kérjen é: ennek fejében karjaikat ajánlották fel a birodalom ellenségei ellenében. Justinianos csakugyan hallgatott a követ fennhéjazó beszédjére és szövetségre lépett a jövevényekkel, kiket azután a bolgárokra és a szlávokra zúdított. Justinianos halála után azonban a barátság megszünt: II. Justinos 584-ben büszkén visszautasította a szövetség megujítása végett jött követséget, amivel azonban az avarok keveset törődtek. Ugyanekkor kezdődött ugyanis az avarok fénykora, mely Baján fejedelem (khagán) nevéhez van tűzve. E vitéz és ravasz férfiu szerencsés háborúkkal annyira tágította országának határait, hogy az avarok hatalma a Dontól az Ennsig és a keletrómai birodalomtól egészen a Balti tengerig ért. Nem egy csapással alapította e roppant orszátrot. 565-ben a Kárpátok mögött, a szlávok földjén keresztül tört a frankok országára és legyőzvén Sigisbert királyukat, szövetséget kötött vele. Sigisbert sógora volt Alboin-nak, a longobardok királyának kivel Baján ez úton ismerkedhetett meg. Alboin és Baján csakhamar szövetségre léptek egymással, minek következtében az avarok a longobardok. társaságában a Dáciában lakó gepidákat teljesen legyőzték és Dáciát maguknak megtartották (568). Ugyanekkor hagyta el Alboin. egész népével együtt s a gepidák, bolgárok és szlávok nagy sokaságától kisérve Pannoniát, hogy a gazdagabb Itáliában uj hazát szerezzen népének. Pannoniát pedig azon kikötéssel engedte át volt szövetségeseinek, az avaroknak, hogy viszszakövetelheti tőlük, ha nem szolgálna neki a szerencse. De szolgált neki és így Pannonia is megmaradt Baján hatalmában.
Magyarországnak és Erdélynek urai tehát 568-tól kezdve az, avarok. De Baján még ezzel sem érte be. 582-ben elfoglalta Szirmiumot, 597-ben Nándorfehérvárt (Singidunum) és sorra elpusztította az alsó Dunán túl fekvő városokat. Hadában bolgár, gepida, meg szláv csapatok is szolgáltak: ezeket alkalmilag idegen fejedelmeknek is segélyül küldte, mint p. Agilulf longobard királynak, ki ilyen szláv csapattal vette be Cremonát. Viszont mesterembereket kapott a longolfirdoktól. Az avarok nyugati szomszédjai a frankok voltak, kikkel Baján többnyire jó viszonyban állott. déli szomszédjai pedig a bizantinusok, kiktől ajándékot és díjat húzott, olykor-olykor irtó háborúval fenyegetvén meg őket. Egy ily alkalommal azonban (a 600. évben) kudarcot vallott a hatalmas khagán. Mauritios császár vezére Priskos ugyanis áttört az Al-Dunán és a Tiszáig üldözte Baján négy fiát, sőt Baján seregéből a Tisza partján nagyszámu szláv és gepid foglyot is ejtett. Nemsokára azonban Baján már megint Konstantinápoly kapujáig pusztított, de a seregében kiütött ragály hét fiát vitte sírba. Délkeleti irányban a bolgárok népe hódolt meg a hatalmas khagánnak, 558 óta egészen 634-ig. E meghódított népekkel a győzők a régi irók szerint embertelen módon bántak. E népek, különösen a leigázott szlávok, mint az avarok szolgái a mindennapi teendőket végezték, leölették az avarok nyájait, a csatában pedig első sorba állíttattak.
Az avarok hatalma Baján halála után (602) Héraklios bizanci császár idejében érte el tetőpontját: 630-ban még Dalmáciát is megszállták. Ekkor azonban megkezdődött a hanyatlás. Több leigázott nép fölszabadítá magát; így pl. az északnyugati szlávok egy része, kik Samo frank származása vezérük alatt (627--662) az avar igát lerázták. A Karintiában és Krajnában lakó vendek hasonlóan felszabadultak. Héraklios császár felszólítására (vagy anélkül) horvátok és szerbek költöztek be mai hazájukba és Dalmáciába. 631.-ben Kuvrat, a Don-melléki bolgárok khagánja is felszabadítja népét a szolgaság alól és Hérakliossal köt szövetséget az avarok ellen. Kevesebb szerencse kisérte a Pannoniában lakó bolgárok törekvéseit: ezeket az avarok ujabban legyőzték és Pannoniából elűzték. A földönfutó bolgárok erre Dagobert frank király oltalma alá menekültek, ki azonban valamennyit egyazon éjszakán álnokul megölette. Egészben véve az avarok hatalma egyre fogyott, s történetük ez években annyira homályos. hogy még a khagánok neveit sem ismerjük. A VIII. század hozta meg végre az avarok végső bukását. Mióta a frankok fejedelme Kis Pippin Taszilo bajor fejedelmet hódolásra kényszeríttette (757), az avarok és frankok közötti surlódások egyre növekedtek. 782-ben ugyan a khagán Pippin fiával és utódával, Nagy Károlylyal szövetségre lépett; 788-ban azonban ennek dacára a pártütő Taszilo-hoz csatlakozott, ki őt Nagy Károly ellen segélyül hivta. Az avarok ekkor két sereget küldtek a frank birodalom ellen; az egyik a friaul-i határgrófságba tört. a másik Bajorországba, de mind a kettő pórul járt. Taszilo bukása után a frank-avar határkérdés szabalyozása napirendre került és e kérdés idézte elő a következett nagy háborút is, ámbár Nagy Károly már régebben tervezte volt a rakoncátlan, pogány nép leigázását és megterítését. 791-ben két frank sereg lépte át az Enns határfolyót; az egyiket, mely a , Duna jobb partján haladt. Károly maga vezényelte; a másik a bal parton nyomult előre, az élelmezésről pedig a Dunán haladó bajor hajóhad gondoskodott. 52 nap alatt Károly Győrig nyomult, s nagy zsákmányt ejtve tért haza. 795-ben folytatta a haborút, megint kettős támadást intézve az avarok ellen. Ez alkalommal az avarok, vezéreik, a khagán és a jugur meghasonlása miatt még rosszabbul. jártak, úgyhogy Károly jóformán egész Pannóniát meghódította, sőt a Tiszáig vitte győztes fegyvereit (803). E háboruban az erődítésekkel körülvett híres avar «gyűrük» (nem anynyira várak, mintsem határ-sáncok, melyeken belül falvaik és birtokaik feküdtek és a hov á a szomszédoktól elorzott kincseket is rejtették, szintén a frankok kezébe kerültek. Az avarok ezóta sorra megkeresztelkedtek és meghódoltak. Ezzel a számban is megfogyott avarok függetlenségének vége szakadt; maradékaik lassan-lassan beleolvadtak a frankok és szlávokba, vagy keletre vándoroltak. 805-ben Theodor nevü keresztény khagánjuk Károly császárhoz fordul azzal a kérelemmel, engedné meg, hogy nejével együtt Sabaria és (arnuntum között letelepedhessék. A 822-ben tartott frankfurti gyülésen avar követség jelenik meg Jámbor Lajos szine előtt, mely ajándékot vitt a császárnak. Ez az utolsó avar követség, melyet a frank évkönyvek említenek. Ebben az időben az avarok már alkalmasint kivétel nélkül keresztények voltak, tizedet fizettek és földmiveléssel foglalkoztak. A verduni szerződés még avar, azaz hun» országról emlékezik, mely név a IX. század végéig divatozott, de az avarok népe teljesen elvesz és Nestór krónikás szavaival élve: «hírök hámvuk sem maradt».
Az avarok emlékét csak néhány szó (többnyire személynév) tartotta fenn. A «khagán» szó nem avar, hanem török eredetü. a khagánon kivül még a «tudun» (v. szodan) és «jugur» méltóságot kifejező szavak fordulnak elő. Vallásukra abból az esküből vonhatunk következtetést, melyet Baján khagán tett, aki kivont karddal az égre, tűzre, földre és vízre esküdött. Voltak papjaik is, kiknek «bokolabra» volt a nevük. Bálványokat is tiszteltek.
E század elején (1820) Grafenegg az (ausztriai Baden táján) egy fölfelé kinyujtott boltívben végződő koponyát talált, amilyen furcsa alak (makrokefália) csakis a mesterséges eltorzítás utján jöhetett létre. Ezt a mesterséges eltorzítást már Hippokrates irta le a Meotisz-to (mai azovi tenger) mellékén lakókról, akiket «makrokefaloi»-nak (magyarul: nagyfejüek) nevezett. Ilyen mesterségesen eltorzított koponyákat a krim félszigeten (Keres a régi Chersonnézus vidékén), valamint a Kaukázusban még mai napig is számos régi temető helyen találtak és a hires tudós Baer K. az avaroktól eredőknek tartotta. L. e szót Makrokefalosz.
Hazánkban eddig több avar sírlelet ismeretes: a kunágotai (Csanádmegyében), a szt.-endrei (Pest-Pilis-Soltmegyében), a szegedi, keszthelyi, ozorai (Fehérmegyében), és a németvölgyi (Mosonmegyében). A talált tárgyak között voltak aranypénzek, aranykeretbe foglalt gránátkő-ékszerek, boglárok. hajtűk és ezüst karperecek, meg edények. Jellemző emléke az avar kornak a csat, mely a fibula helyébe lép, annak bizonyítékául, hogy az avarok nem viseltek gyapjuruhákat, hanem bőrből készítettek ruháikat, melyet a gyönge fibula nem birt összetartani. Nem kevésbbé fontos az ozorai sirban talált két (legrégibb)kengyelvas, melyet kiváltképen az avarok találmányának tartanak. Ujabban azonban két oly sírban bukkantak kengyelvasakra, melyekről meg van állapítva, hogy jóval régiebbek az avarok koránál. A keszthelyvárosi temetői sírlelet és az ordasi sírlelet ugyanis a III. v. IV. századból valók. Találtak ezenfelül a Kamp mellékén (Alsó-Ausztriában, egykori avar gyűrü helyén) feltünő idomu koponyát, melyet szintén avar eredetünek tartanak. Hazánkban is régóta kutatják az avar gyűrük nyomait, melyeket Bél Mátyás egész önkényesen térképre rajzolt. Biztos eredményekre azonban a régészek idáig nem jutottak. Az alföldi nagy földsáncokat ugyanis csak most tanulmányozzák tudományosan. Nem lehetetlen azonban, hogy a gyűrük a mai Győr és Szolgagyőr nevü helységek tájain feküdtek. Ami a hunok, az avarok és a magyarok közötti rokonságot illeti, annak sem nyelvészeti, sem történettudományi tekintetben elfogadható alapja nincs.
