Archűdés
Archűdés (arcidegbénulás) alatt az arcidegnek (nervus facialis) hűdését értjük, mely az esetek túlnyomó számában egyoldali szokott lenni. A beteg arcfél petyhüdt, kifejezéstelen, a kóros oldalon a homlok nem ráncolható, a szem nem zárható be, minek folytán a könyek az arcon lecsurognak, a szájzúg lelóg az egész száj az egészséges oldal felé elhuzódott, s a bénult pofafélen a falatok a fogsor és a pofa közt megakadnak, gyakran ugyanitt a nyelv izlelő képessége megszünik. Néha hallászavarok, mint éles hallás v. kellemetlen hallási zörejek is csatlakoznak a leirt jelenségekhez. Megkülönböztetünk a) központi archűdést, mely többnyire a belső toknak sérüléseinél (vérzés, lágyulás) fordul elő és b) környéki archűdést melyet az arcideget a Varol hidjában való eredésétől fogva egész környéki lefutásában érhető valamely bántalom, mint p. a sziklacsont szúja, a középfül genyes lobja, s igen gyakran meghűlése idézhet elő. Felette gyakori, hogy hideg légáram, mely a kihevült arcot éri, archűdést eredményez. Utóbbit réumás archűdésnek nevezzük, mely lehet könnyü, ha 1-3 hét alatt meggyógyul (a bénult arcizmok villamos ingerlékenysége rendes), lehet középsúlyos, ha 3-6 hét alatt következik be a gyógyulás (a hűdött izmokban részleges elfajulási reakció mutatkozik), s végül lehet súlyos, melynek gyógytartama hónapokra terjed ki (az izmok teljes elfajulási reakciója folytán). Kezelés tekintetében a központi archűdés gyógyítása egybeesik az alapbántalom (vérzés a belsőtokban) kezelésével míg a környéki hűdésnél, ha azt a középfülnek valamely bántalma okozta, úgy utóbbinak gyógyításával szünik az arcbénulás is mig a réumás alapu arcbénulásnál igen jó szolgálatot tesz a villamosság. Egészen friss arcbénulásnál izzasztók rendelhetők. A villamosságot a megszakított (faradikus) áram alakjában alkalmazzák, olykép, hogy a kóros arcfél bénult izmait egyenkint összehuzódásra késztetjük; azon esetben, midőn az izmok a faradikus áramra nem huzódnának össze (teljes elfajulási reakció), az állandó (galván) áramot veszszük igénybe.
