Angol sertések.
Angol sertések. Angolországban hajdanta a közönséges lápsertés volt elterjedve, mely nagy testével sok hust és zsirt tudott ugyan termelni, de lassan fejlődött, nehezen hizott, és átalában rosszul értékesítette a takarmányt. De már a mult század második felében portugáli és nápolyi sertéseket importáltak az angolok, és később a khinai sertéssel ismerkedvén meg, ezt vitték be, és vérkeverés által egy kis sertést állítottak elő, mely azonban mindaddig nem tudott tért hódítani, míg lápvérrel nem kevertetvén, nagyobb sertések keletkeztek. Ettől az időtől kezdve azonban egész Angolországban megváltozott a lápsertés, úgy hogy ma már nincsen meg régi tisztaságában. A jelenlegi angol sertések eszerint kivétel nélkül több v. kevesebb lápvért, továbbá igen sok khinai és némi nápolyi és portugáli vért tartalmaznak. Miután e különféle vérnemek eltérő arányban vannak a sertésekben keveredve, különféle angol sertéseket lehet megkülönböztetni, melyeknek azonban közös tulajdonságuk, hogy jó testalkatuak, gyorsan fejlődnek és könnyen híznak, ellenben kevéssé mozgékonyak és igen érzékenyek, minélfogva csak oly belterjes gazdaságokban érdemelnek figyelmet, ahol a sertéseket leginkább istállóban tartják. Az angolok nagyság szerint osztályozzák sertéseiket, t. i. kis, középnagy és nagy sertéseket különböztetnek meg; ez osztályozás keretén belül pedig még a színt is tekintetbe veszik, mert kis sertéseiket fehérekre és feketékre és középnagy sertéseiket fehérekre és tarkákra osztják; a nagy sertések mind fehérek. A nagyság szerint való osztályozás az A.-nél már azért is jogosult, mert némi viszonyban áll a láp és a khinai vér mennyiségével, s ezért a nagyságból némi következtetés vonható a sertés tulajdonságaira. Ugyanis a legtöbb lápvért tartalmazó nagy sertések inkább a régi lápsertés jó tulajdonságait őrizték meg, míg a kicsinyek tulnyomó khinai vérük miatt inkább ennek előnyeiben és hátrányaiban osztoznak, a középnagy sertések pedig mintegy átmenetet képeznek a kettő között. Nálunk az angol sertések közül főleg csak a kis essexi, a középnagy berkshirei és a nagy yorkshirei (l. o.) ismeretes.
