Amerika
Amerika (négy térképpel: Észak-A. és Dél-A. egy-egy politikai és egy-egy hegy- és vízrajzi térképével). A nyugati félgömb szárazföldje, az úgynevezett ujvilág, területére nézve a második s meridionális kiterjedését tekintve az első föld rész, mely az északi sarkvidéktől a déli mérsékelt égöv végéhez ér, s úgy fenn, mint lenn közelebb jut a sarkhoz, mint bármely más földrész.
Amerika földleirása.
Észak-Amerika hegy- és vízrendszere
){kind=small}
Amerika legészakibb határpontja, a Murehisonfok a Boothia Félix félszigeten 73° 54' É. sz. és 91° 10' Ny. h. Gr. fekszik, a legdélibb Frowald-fok 53° 54' D. sz. és 71° 18' Ny. h. Gr. Egész hossza e szerint körülbelöl 14,850 km. Európától és Afrikátál az Atlanti oceán, Ázsiától és Ausztráliától a Csendes oceán választja el, legkeletibb pontja a Branco-fok Braziliában 7° 8' D. sz. és 34° 48' Ny. h., a legnyugatibb Walesiherceg-fok 150° 20' Ny. h. és 65° 33' É. sz. Ez utóbbi helyen Ázsiától csak 96 km. távolságra van a Bering csatorna mellett. Területe (s sarki szigetcsoportot és Grönlandot is ide számítva) 41.944,000 km2 -s lakosainak száma mintegy 121 millió, a földgömb népességének 12-ed része, mig területe a szárazföldnek 2/7-ét foglalja magában. Eszerint egy km2 területre alig jut 4 ember s igy A. átlag ritkább népességü, mint Ausztrália kivételével bármely földrész, bár némely része, különösen New-York környéke, már tulnépes. Igen nagy területek, minők Labrador, ÉszaknyugatAmerika, Brazilia közepe és Patagonia csaknem teljesen lakatlanok
Vizszintes tagosultság. Közönségesen két nagy részre szokták A.-t felosztani: az északi és déli földrészre. A két főrészt nagy tengeröböl választja el egymástól s csakis egy keskeny földszoros köti össze, de természeti sajátságaik egyformák s mindkettőnek háromszög alakja van délfelé nyuló csucscsal. Északamerikának területe 19.850,000 km2, melyből 3.579,000 km2 jut a szigetekre. Parthossza 45,265 km. Legszélesebb helyén, a Walesherceg-fok és a Labradoron levő Károly-fok között a távolság 6700 km., hossza pedig körülbelül 8900 km. Középamerika területe 547 300 km2, a nyugatindiai szigeteké 244,500 km2, Délamerikáé pedig 17.814,000 km2, úgy hogy A. szárazföldjének (a sarki szigetek és Grönland kivéteiével) összesen 38.725,981 km2 jut. Délamerika parthossza 31,500 km. s, igy itt sokkal kedvezőtlenebb az arány, mint Északamerikában, mert mig amott egy km. partvonalra 410 km2 jut, Délamerikában 540 km2. A. partvonalainak kifejlődése általában Európát kivéve bármely földrésznél kedvezőbb különösen előnyös a helyzet Északamerikának Európa felé eső részén, hol egész sereg nagy félsziget van, minők Boothia Felix, Melville, Labrador Uj-Skócia, Maryland-Delaware, Florida és Jukatan. A nyugati parton már csak Alaszka és Kalifornia ily nagy félszigetek, Délamerikában pedig egy sincs. Nagyon sok továbbá az öblök és partmélyedések száma, bár azok közül sok egészen figyelmen kivül marad a világforgalomra nézve. Ilyenek a nagy Boothia öböl, a Hudson tenger, a Szent-Lőrinc folyó torkolata, a Fundy öböl, a Long Island öböl és mások.
Florida félsziget és a délamerikai Paria-fok közt terül el az amerikai beltenger, mely két részből áll, északon a Mexikói öbölből s délen a NagyAntillák és Délamerika között az Antillák tengere vagy a Karibi tengerből. Mindkettőnek aok öble és torkolata van. Dél-Amerikában csak az Amazon és Laplata tölcséralaku torkolatánál vannak nagyobb partmélyedések. Amerika nyugati partján a Kaliforniai-öböl (Bibortenger) kivételével nagyobb öböl nincs, csak Flattery foknál északon kezdődik meg az a rendkivül gazdag fjordvidéke, mely Alaszkáig és a Bering-tengerig terjed. A fjordok általában északon és délen fordulnak elő nagyobb mennyiségben. Az észak-nyugati átjáró nagyrészt tengerszorosokból, öblökből és fjordokból áll; Labradorban is vannak fjordok, bár nem oly sok, mint a szemközt fekvő Grönlandon. UjFundlandban sok, Uj-Skóciában kevesebb fjjord fordul elő s Maine államban már csaknem nyoma vész. Igen sok azonban a fjordképződés Patagoniában a Délamerika egyéb déli részeiben.
Szigetek. A. tömérdek sok szigetét hat csoportba lehet osztani. l. A sarkvidéki szigetcsoport, melynek legismertebb tagjai: Baffln földje, Cumberland, Prince Williamaland, Cockburn-sziget, NorthDevon, á Parry szigetek, Banksland, Prince Albertland, Victorialand, King Williamsland. Az egyes szigeteket egész sereg tengerszoros, öböl és csatorna választja el egymástól, minők a Davis utja, a Bafflnöböl s mások. A szigetcsoport területét 1.300,000, a szomszéd Grönlandét 2.170,000 km2-re becsülik. 2. A második szigetcsoport a Szent-Lőrinc torkolatánál van; nevezetesebb tagjai: Uj-Fundland, Edward-Prince-sziget, Breton, Anticosti. 3. A harmadík csoport közös neve: Nyugatindiai azigetek vagy Antillák, ide tartoznak a Bahama azigetek, a Nagy- és Kis-Antíllák s a Délamerika északi partja mellett szétszórtan fekvő szigetek, összesen mintegy 4440 km2 területtel. A Bahama szigetek korall-építmények, a Kis-Antillák ellenben vulkanikus eredetüek. A Nagy-Antillák alatt Kuba, Haiti, Puertorico és Jamaika szigeteket szokták érteni, melyek a Jukatan félszigettel a Mexikói-öbölt a Karibi tengertől elválasztják. 4. Délamerika alján ismét találkozunk egy szigetcsoporttal, mely a Tűzföldön kivül a két nagy és számtalan kisebb patagoniai szigetből áll, melyek Patagonia nyugati partján a Magelháes-uttól a Tres-Montes fokig terjednek. 5. Északamerika északnyugati partján van az ötödík szigetcaoport, melyhez tartoznak Vancouver éa a vulkanikus Aleuti-szigetek, melyek egész Kamcsatkáig elhuzódnak. 6. A hatodik helyen említhetjük a magánosan álló s a szárazföldtől már távolabb fekvő szigeteket és szigetcsoportokat, minők a Bermudák, a legészakibb korállképződmények az Atlanti oceánban, a Falkland szigetek a Magalháes-szoros mellett, a chílei partokkal szemben fekvő Juan Fernandez, San Ambrosio éa San Félix, az egyenlítő alatt fekvő Galopagos vulkanikus szigetcsoport s még néhány apróbb sziget észak felé.
Hegyei. A: nak mindkét része megegyezik anynyiban, hogy nyugaton hatalmas hegyláncok emelkednek, közepén nagy kiterjedésü alfóld van s keleten alacsonyabb dombsorozat következik. A nyugati két hatalmas hegyláncot előbb hegyrajzi szempontból egységesen Cordllleras névvel jelölték. Valóban van is egyforma jelleg bennük: a csoportosulás különböző láncokba, melyek majd közelednek, majd távolodnak, a széles fensikok a hegysorok között s az élénk vulkanikus tevékenység. Ezenkivül a nyugati magas hegylánc nem engedi, hogy nagy Folyók ömöljenek be a Csendes óceánba. Mindamellett nagy szerkezeti különbségek is vannak a két kontinens felületi alakzatában. Délamerikában a Cordilleras de los Andes vagyis az Andok hegysége a Magelháes-azorostót zárt láncban huzódik fel az Aconcaguaig, mely A. legmagasabb (6970 m.) csucsa s innen, 2-3 világosan megkülönböztethető ágra oszolva megy a Dáriai öbölig. A legmagasabb hegyek főkép a benső sorozatban fordulnak elő, igy az Illimani (6410 m.), a Sorata a Titikaka tótól keletre (6550 m.), a Sahama, keletre Aricatól (6415 m.), a Csimborasszó Ecuadorban (6254) s a még működő vulkánok a Cotopaxi (5960) és Antisana (5746). Középameríkában a Cordillerák eleinte alacsonyak, majd Costaricától kezdve emelkednek a Tehuantepek szorosig, hol még sok működő vulkán emelkedik 4260 m. magasságra. Ezentul kezdődik a Mexikói (Anahuaki) fenaik (1900-2200 m.) megrakva 5400 m. magasságig nyuló vulkánokkal (Pico d'Orizaba, Popokatepetl és Iztaccihuatl). Az északamerikai hegység kéthegyláncból áll: keletena Roeky Mountains-ból, mely a Rio Grandetól a Jukonig nyulik, és a parti hegyláncból, amelyet Kaliforniában Sierra Nevadanak, feljebb a Cascade hegységnek éa a kanadai határhegyeknek neveznek. A Rocky Mountains a Mount-Hookerben mintegy 5000 méterre emelkedik; a parti hegyláncban is vannak ily magas csucsok. A két hegylánc között 10001300 m. magasságban fensikok terülnek el s átnyulnak Brit-Kolumbiába is. A Rocky Mountain. nagyobb része paleozoi és mezozoi rétegekből áll, a Cascade hegységben eruptiv tömegek az uralkodók. Északamerika nyugati részében a vulkanikus erő egykor nagy volt, de most teljesen pihen; a yellowstoneisok gájzir az egyedüli emlék. Csak MouniBaker Kanada határán s néhány vulkán Alaszka partján működik jelenleg is. Az É. sz. 50°-án tul megkezdődnek a jégárak s a benső fensíkokat harmadkori édesvizi lerakodások és diluvium töltik meg. Kelet felé a talaj a nagy folyók hatalmas sikságaivá változik át, Délamerikában terciér áradások, északon paleozoi és mesozoi lerakodások alakjában: harmadkori képlet csak Nebraszkában és a partokon, negyedkori csak a Miszisszippi-völgyben és a két Red folyó mellett található. A Misziszszippi-völgytől a keleti partig hatalmas kőszéntelepek terülnek el. Itt van a keleti régibb hegylánc, éazakon lapos fensikszerü alaphegység, dél felé pedig a redőzött Alleghany, melyhez hasonlír Délamerikában nincs; itt az alsó talaj gnajszán és jegeces paláján zavartalanul nyugszik a kréta homokkő. A nyugatindiai szigetcsoport Középamerika hegyláncához tartozik; a kis Antillákon vulkánok vannak, talán az itt elsülyedt hegylánc benső oldalán. A Sierra Nevada de Santa. Marta, magánosan álló 5l00 m. magas palahegység Kolumbia északi partján, nem tartozik ar Andokhoz. A nagy alföldek megkülönböztethető részei: északon a folyóvizben ós tavakban gazdag sarki sikság, hullámos mélyedés a Missziszippi v.idéke. Délamerikában az Orinoko Ilanosai, az Amazon selvái és a Laplata pampái; Északamerikában a terület 55 százaléka alföld, Délamerikában 66, úgy-hogy Azsiával (37 százalék) és Afrikával szemben alacsony fekvésü kontinensek.
){kind=small}
Dél-Amerika hegy és vízrendszere
Vizei. Az alföld tulnyomó volta okozta részben A. vizben való bőségét. Különösen gazdag e tekintetben Délamerika, hol a terület 56,2 százaléka a nagy folyók vidékére esik, mig Északamerikában csak 36,7. Amott van a hatalmas Amazon folyó 5000 km. hosszu folyása s 6,5 millió km2-nél nagyobb területtel, tovúbbá a Laplata (3550 km. hosszu s 2.879,800 km2 terület), melyekkel szemben Északamerika legnagyobb folyója a Missziszippi, a föld gömb leghosszabb (7000 km.) folyája 3,1 millió s a Szt.-Lőrinc (3000 km2) csak 1.266,400 km2 területet mutat. Délen a vizválasztó az egyes, északről délre következő medencék között gyakran oly alacsony, hogy a folyók egymásba összefolynak, sőt az Amazon és Orinoko között bifurkáció következtóben állandó vizi összeköttetés van. A. főfolyói északnyugatról kezdve a következők: Mackenzie, Great-Fish folyó, Churchill, Nelson, Szt: Lőrinc folyó, Hudson, Delaware, Missziszippi, Rio del Norte, Magdolna folyó, Orinoko, Amazon, Tokantins, Sáo Francisco, La Plata, Rio Colorado, Rio Negro, Sacramento, Columbia (Oregon), Fraser és a Jukon. Itt van továbbá a legnagyobb tóterülei a földgömbön, a kanadai tavak, melyeknek összes felülete 258,300 km2. E tavak összeköttetésben állanak egymással s az Erie és Ontario tavak összekötő folyóján van a világhirü Nia gara vizesés. Igen sok tó van Kanadában is, köztük a Nagy-Rabszolgató, Nagy-Medvetó, Atha bascató, Wínnipegtó. Középamerikában a Nikaragua, Délamerikában a Marakaibo (Venezuela), Titikaka (Peru) és az atakamai Sóstó (Chile) a legnevezetesebbek.
Éghajlata.
A sok vizterület kigőzölgése jelentékeny hatással van arra, hogy Amerika éghajlata nem oly forró, mint az ó-világé. Még a trópikus vidékeken is aránylag mérsékelt, hüvös és nedves. Hozzájárul ehhez aránylag csekély szélessége, miért is az oceánokról a légáramlatok könnyen beléje hatolhatnak. A magas északon a szárazföld kíterjedése sokkal nagyobb s ezért itt a hideg is nagyobb, mint az ó-világnak különösen európai részén. Páris és Budapest szélességi fokán már nyolc hónap a tél a igen nagy a teljesen lakhatatlan vidék. A sarkvidéki klimához tartozik Labrador, a Hudson-öböl környéke és Alaszka is, különösen nyugat felé 50°-ig is. E helyeken 0° az évi átlagos hőmérséklet. Hideg tél és hideg nyár a jellemző vonások s csakis nyugaton Alaszkában és a Mackenzie folyó felső részén melegebb a nyár a tenyészhetnek meg a fák, holott a Hudsonöböl környékén a fatenyészet határa a 60°-on alul sülyed s az északi sselek uralkodók. Északamerika mérsékelt éghajlata (0-20° C. isotherma) húrom hosszusági övre osztható. A keleti mintegy a 100° Ny. h. Gr. ig terjed és itt a meleg gyorsan növekszik, a parton erős kontinentális tél mellett hüvös oceáni nyár van, a belföldön a nyár melegebb. A hömérséklet igen gyorsan változik s a rideg északi szelek (nortes) még a Mexíkói-öböl kőrnyékén is fagyást és szárazságot okoznak. A szelék periodikus rendben, monszunszerüleg lépnek fel, a parton télen északnyugati s nyáron délnyugati szelek, a Missziszippin tul télen északnyugatiak és északiak s nyáron délkeletisk. A csapadékok az Atlanti államokban északról délre szaporodnak, legjelentékenyebbek a Mexikói-öböl környékén, innen észak felé az Ohio völgye irányában apadnak s még inkább a Missziszippitől nyugatra, ahol a vidék erdőgazdagsága is hamar megszünik. A második övben a puszta jelleg uralkodó, különösen a nyugati magasan fekvő medencében. A hőmérséklet sokkal szabálytalanabb, ruint keleten, a csapadékok apadnak, mivel a Sierra Nevada és a Rocky Mountains a levegő nedvességét ahszorbeálják. A harmadik öv a Csendes-óceán partvidéke Alaszkától a 30-ik D. sz. fokig. Az éghajlat itt nagyon hasonló a nyugati Európáéhoz. A Kalifornia felső partjai mellett elvonuló hideg tengeráram- lat késlelteti a nyári meleget, úgy hogy a hőmérséklet maximuma szeptemberben áll be. A csapadék igen jelentékeny, különöaen őszszel. Szubtropikus téli esők, száraz nyár, valamint a csekély ingadozás a hőmérsékletben elősegítik a gyümölcstermesztést s szőllőművelést. Mexikóban, KözépAmerikában és Nyugat-Indiában az összes különböző klimatikus vidékek függőleges irányban következnek egymásután az örök hó határáig. Az esős évszak a legforróbb nyáron áll be, de a keleti lejtőkön egész évben van esőzés, úgy hogy itt át hatolhatatlan őserdők vannak, mig nyugaton erdő és sivatag váltakoznak egymással. Dél-Amerikában az Andok hegylánoa alkotja az éghajlati vá lasztóvonalat.
Kelet felé Argentina északi részéig tropikus vidék van csekély változatossággal oly helyeken, hol a pasazátszelek az esős évszakon kivül is nyujtanak nedvességet. A csapadék különösen erős az Amazon völgyében, mely ez által kiválóan őserdő-vidék (hylaea) lett. Északon és délen Brazilia és Guyana hegyei feltartóztatják a passzátszeleket s igy itt sok pusztaság támad. Brazilia legdélibb része, Argentina és Patagonia a mérsékelt égöv alá esnek, hol különösen az erős szelek uralkodnak. Dél-Amerika nyugati partját négy vidékre lehet éghajlati tekintetben felosztani. Északon a 4° D. sz.-ig a Guayaquil öbölig Közép-Amerika éghajlata uralkodó. Ezentul a 30° D. sz.-ig esőhiányban szenvedő, A takamában pláne csaknem teljesen erdőtlen sivatag található, mivel az Andok kőfala nem engedi meg a levegő szabad mozgását s a tenger partjaira a perui hideg úramlat hat. A tenyészet nagyon gyenge s a felhők helyét sűrü ködök (garuas) pótolják. Ismét lejebb a 40° D. sz: ig szubtropikus gazdag téli esőzések vannak óriási erdőségekkel kapcsolatban. Végül még lejebb a csaknem egész éven át fuvó délnyugati és nyugati szelek a földgömb egyik leggazdagabb csapadéku vidékét alkotják, úgy hogy az erdők ismét áthatolhatatlanok s a jégárak már 46 1/2° alatt (Észak-Amerika nyugati partjain 60°) kezdődnek és az örök hó határa, mely az Andok hegységében az egyenlítő alatt 4820 m. magasságában van, a Magelháes szorosnál már ll00 méternél kezdődik.
Ásvány-, növény- és állatvilág.
A természeti és az éghaj!ati viszonyok Amerika szárazföldjének terményeire is nagy hatással vannak mint már láttuk is főkép a növényzetet segitik elő. Ásványok azonban szintén igen nagy számmal fordulnak elő. A. aranygazdagsága felfedezésével egykorulag híresült el s Mexíkó és Peru kíncseíhez ujabban Kalífornia és az ezüstöt illetőleg Nevada járultak, sok más kisebb telepet nem is említve. Sostbeer számítása szerint a földgömb nemes érceinek összes terméséből, 1493-1875 közt A. 5.263,840 kg. aranyat és 153.025,500 kg. ezüstöt adott 21,115 millió forint értékben. Az arany Braziliában és Kaliforniában jegeces palahegységek kvarcában fordul elő, Észak-Amerika atlanti államaiban vegyes kőzetekben. A réz nagyon elterjedt az egész kontinensen: különösen sok van Grönlandban Mexikóban, Chilében, Kanadában s az Egyesült-Államok északi részében: Ólombányái közül különöson gazdagok a peruiak és mexikóiak. Antimon és cink Peru, Chilé, Mexikó, Brazilia számos helyén fordul elő, de nem mindenütt aknázzák ki. Higanyt Felső-Kaliforniában, Mexikóban és Peruban bányásznak. Brazilia drága kövein kivül a Quindinhegyláncban smaragdot, Zimapanban szép opált találnak. Petroleum; kőszén és só sok helyen gazdagon fordul elő. Trinidad szigetén van aszfalt-tó; nagy kéntelepek a Kordillerákon és a nyugatindiai tűzokádók közelében vannak; borax Kaliforniában. Chile salétrom-, Wisconsin ólom- és réztelepei a leggazdagabbak a földön.
Még érdekesebb azonban A. növényvilága különösen a tropikus vidékeken, mivel az északi flóra a keletszibiriai és északamerikaival lényegileg ugyanazonos. Csak a 30° É. sz.-től kezdődik meg a növényzet amerikai jellege, melynek jellemző képviselőihez tartoznak a kaktusz- és ananászfajok (Bromeliaceae). A 30° D. sz. alatt ismét uj, antarktíkus jelleg mutatkozik. Legfelül északon a 60°-ig tulnyomólag tundravidék van, melyst alacsony fenyők és nyírfák csak oázísként tarkáznak. Erre széles erdő-öv következik, észak felé tíflevelű, délen lombos fákból. Közben azonban a. Sierra Nevada és a Rocky Mountains Utah sivatagját zárja be s ezek lejtői s a Misszuri között a nagy fátlan prairie-síkság (l. o.) terül e!. E helyen a trópikus vidékhez átmenetként Arizona és Ujmexikó sivatagjait találjuk, melyekben a fákat óriási kaktuszok helyettesítik. Nyugaton ellenben az átmeneti vidéken a 25° É. sz.-ig örökzöld lombfák tenyésznek, minők: narancs, olaj, babér, továbbá a törpepálmák és a magnoliák; a buza mollett tengeri és rizs, továbbá az ültetvényeken cukornád, gyapot, maniok, dohány fordul elő. A tropikus őserdőkben rendkivül nagy a növényzet változatossága. Kaucsukfák, paradiók (Bertholletia), pálmák, vanilia, ananász, dinnye, kókuszdió fordulnak elő s sok kitünő, részben óríási fa, minők a mahagoni, guajak, kampes, braziliai fa, khinahéjfa.
Különösen érdekes Brazilia Hórája, mely a leggazdagabb a földgömbön. Tulnyomó számmal szerepelnek az oxalidaceák, szalikaceák, nialpighiaceák, s mindenekfelett a pompás pálmafajok. Nagyon érdekesek a gyönyörü hagymás növények, óriási füvek, faalaku harasztok; a tömérdek kuszó növények, melyek a vidék képének sajátságos bájt kölcsönöznek. Nyugaton Peru és Chile érintkezése vidékén szintén tisztán trópikus növényfajokat találunk, azon alul azonban már kevesebb íly növény fordul elő, de e hslyett számos sajátságos tűlevelü fa (Araucaria, Podocarpus) egész erdőket alkot, az umbellifera-, labiata.-csoporthoz tartozó sok pompás növénynyel. Az óriási növényekkel együtt a tropíkus buja tenyészet azonban már az átmeneti vidékeken megszünik. A La-Plata mentén terülnek el a fátlan pampák (l. o.) és Argentina pusztái tövises bokraikkal, a Rio Negrótól délre több mérföldnyi területen alig terem egy szál fű, a talaja sok sójegec miatt hótól borítottnak látszik. Még lejebb Amerika déli csúcsa részben egészen kopár, csak sarkvidéki füvek és mohák találhatók rajtok, túlnyomó a kriptogám növények száma, részben azonban, különösen a nyugati part felé, nagy erdöségeket s az északeurópaihoz hasonló növényzetet találunk. A. növényei közül különösen kettő lett a művelődés-történelemben igen nevezetes: a tengeri és burgonya. Az előbbinek hazája valószinüleg Paraguay, az utóbbié Chile déli része. A színtén rendkivül becses khinahéjfa Ecuador magas hegyeíben fordul elő.
Nem annyira kifejlődött A. állatvilága. Aligha van ugyan más földrésznek oly sok á!lata, de a legfeltünőbb s legnagyobb szárazföldi állatok (ló, elefánt, rinocérosz, oroszlán) hiánya arra mutat, hogy a természet A.-ban erejét inkább a növényvilág fejlesztésére pazarolta. Az oroszlánt itt a puma, a tigrist a kis unza helyettesíti; északon a szürke medve, délen a tapir a legnagy obb állatok. Mindamellett a 84 emlős állatcsaládból 48 képviselve van itt is, sőt 13 csak itt fordul elő s a geologiai adatok bizonyítják, hogy a mammut itt már az emberrel együtt élt. Vannak még most is érdekes állatok itt, igy a hangyász, a néma kutya. a láma, bölény és sok sajátságos majomfaj. A madarak 131 családjából 80 található itt s 30 csak itt. Különösen gazdag a tropikus éghajlat érdekes s másutt elő nem forduló fajokban (mintegy 600). melyek közt a nagyváltozatosságu kolibrik és papagályok híresek, valamint az Andok hegy ségáben elsíforduló kondor (Vultur gryphus), a legnagyobb madár.
Legnagyobb gazdagságot találunk azonban a halakban és rovarokban. A nappali lepkék két harmadrésze - mintegy 8200 faj - s a földi csigáknak egy harmada Amerikában otthonos. A hangyák, moszkitók, homoki bolhák rendkivüli száma bámulatos. Észak-Amerika felső tengerpartja s az Amazon folyó halakban rendkivül gazdag; a tengerekben cethal és fókafajok itt-ott még nagy számmal fordnlnak elő, bár mindenütt nagyon üldözik. Az üldözések semmisítették meg a bölényt is mely nemrég még mesés számmal volt Észak-Amerikában. Másrészt azonban a prairieken és pampákon igen sajátságosan számos házi állat vadul él. Az 50° D. sz. alatt már ritka lesz az állatvilág, papagályokat egyáltalában nem találunk, a rovarfajok száma is csekélyebb lesz, csak a halak és kagylók s a tengeri madarak fordulnak elő nagyobb számmal. Az egész területet 5 nagy csoportra oszthatjuk: 1. A sarkvidék, melynek jellemző állatai a jegesmedve, rénszarvas, az apró prémes állatok, és a tengerben a cetek, fókák, tőkehal és lazac. 2. A bölényvidék, hol a vapitiszarvas, csörgőkigyó s különböző őrlők a legnevezetesebbek. 3. A azubtrópikus vidék az alligátorokkal és a szigeteket épitő korallokkal. 4. A trópikus vidék, amelyben otthonosak a puma, jagnár, vérszopó denevérek, a tömérdek majom, láma, tapir, kolíbri, papagály, óriáskigyó stb. 5. A déli sarkvidék a fókák és tengeri madarak hazája.
Lakosság és szellemi műveltség.
Észak-Amerika politikai térképe
){kind=small}
Dél-Amerika politikai térképe
){kind=small}
Amerika őslakói, az eszkimók kivételével, mind egy nagy törzshöz tartoznak, melyeket Kolumbus kora óta indusoknak vagy amerikai népeknek (l. Amerikai benszülöttek) szoktak nevezni. Kolumbus óta számos európai vándorolt be ide; ezek az indusok nagy részét kürtották vagy szükebb területre szorították. Az európaiaknak és az A.-bau később szintén nagy számmal letelepitett négereknek egymás között és az indusokkalvaló vérvegyüléséből számos apróbb rassz keletkezett, melyeket mesztiz, mulatt, zambo s más neveken ismerünk. A. öszszes lakosságát 123 millióra becsülik. A népesség az összes emberi nemnek körülbelül 12-ed részét teszi, holott a terület (38,7 millió km2) a szárazföld két hetedrésze. Fajok szerint a középtengeri fajhoz tartozik kerekszámmal 75, az indusokhoz 7, a négenekhez 9, s a vegyes eredetüekhez 32 millió ember. A benszülöttek csak a nyugatindiai szigeteken tüntek el egészen, más helyeken mindenütt megvannak még, legtöbben Mexikóban s Közép-Amerikában. Egyes nagy, de csaknem néptelen vidékeken, minők a sarkvídék, Alaszka, a Hudsonöböl környéke, az Amazon medencéje, Patagonia, s a déli sarkon jóformán ők vannak többségben. A négerek csak Brazilia egyes partvidékein, s Haiti szigetén, hol külön államuk is van, laknak nagy tömegekben, de szétszórva az Egyesült-Államokban és Braziliában mindenütt találhatók. A vegyes rasszok szintén itt, valamint Mexikóban és Közép-Amerikában fordulnak elő tömegesebben. Kisebb számmal vannak khinaiak Alaszkában és Kaliforniában s főkép keletindiai kulik a nyugatindiai szigeteken. A Közép-tengeri fajból az angol-szászok, különösen angolok és németek uralkodnak Eszak-A: ban, mig azon alul a latin fajok: spanyolok, portugálok (Brazilia) és olaszok (Argentina) vannak többségben. Az Egyesült-Államokban s Kanadában lakó franciák és más nemzetiségek rendesen angolul beszélő amerikaiakká lesznek. Magyarországi eredetü tulnyomólag tótokból és felvidéki zsidókból, az Egy esült-Államokban mintegy félmillió van. A benszülöttek és négerek közt vannak még pogányok is, de számuk lefelebb 6-8 millió, a többiek északon tulnyomólag protestáns, délen római katolikus keresztények. Körülbelül egy millió zsidó van az Egyesült-Államokban, másutt csak szétszórtan.
){kind=small}
Amerika néprajzi térképe
Szellemi műveltség. A. ősnépeinek műveltsége már a felfedezés koráhan is igen különböző volt. Mexikótól le egész Chile határáig egész KözépAmerikában s Dél Amerika nyugati részén igen művelt népek laktak, melyeknek két nagy országa, Mexikó és Peru szervezett hatalom volt. Művelődésüknek romjai még ma is bámulat tárgyai. Régebben földmiveléssel foglalkoztak még a mai. Egyesült-Államok keleti és déli vídékein lakott indusok is, mig a többiek vadászattal, halászattal s e mellett főképen háboruskodtak. A teljesen műveletlen s valóságos vad állapotban élő indusok azonban ma már csak az Amazon medencéjének hozzáférhetetlen részeiben, Alaszka északi részén és a Tűzföldön találhatók, mindenütt azonban igen csekély számmal. Önálló államot sehol sem alkotnak, de a spanyolok területein általában nincs oly éles ellentét köztük és a fehérek között. mint az északi részeken, hol az indusok számára külön területeket jelöltek ki.
A letelepedett fehérek között kétségkivül az angol-szász faj műveltsége a legmagasabb foku; ez sok tekintetben sikerrel versenyez az ősi európai műveltséggel is. Az amerikai Egyesült-Allamok némely része feltünő előnyben áll A. más részei felett. Dél-Amerikában Argentina és Chile a legműveltebb vidékek, de Brazilia nagyobb városaiban s egy pár déli tartományában is magasfoku művelődés fejlődött ki. Közös jellemző vonása ezeknek az uj gyarmatoknak az európai és keletázsiai művelődési központokkal szemben a függetlenségre való törekedés és a történelmi tradiciók csekélyre becsülése. Ez utóbbi jellemvonás okozza azt, hogy a régi európai hódító államok birtokai, ma már nagyon megapadtak s a nagy északi területet kivéve, mely különben még most is gyér népességü, csaknem kizárólag a szigetekre szoritkoznak; maga a nagy szárazföld azonban 19 önállós államra oszlik fel, melyek mind köztársaságok. Az egyes önálló államok, valamint az enrópai gyarmatok nagyságát és népességét a következő táblázaton statisztikai adatokban mutatjuk be:
A gyarmatok között legnagyobb Kanada, mely az angol gyarmatok zömét képezi, do amelvnek nagyobb része, különösen pedig a Hudsonöböl környéke teljesen lakatlan. Legértékesebb s egyuttal legnépesebb gyarmatok vannak a nyugatindiai szigeteken. Dél-Amerika partjain Guyanában három nemzetnek (angol, francia s hollandi) is vannak gyarmataik, de ezek közül csak az angol vírágzik. Megemlítjük még, hogy a közép-amerikai államok szövetséget kötöttek egymással s hogy az Egyesült-Államok már régóta törekszik arra, hogy A. népeit legalább kereskedelmileg egyesítse.
Felfedezésének története.
A. felfedezése tudvalevőleg 1492 okt. 12-én történt, midőn Kolumbus Kristóf (l. o.) a Bahamaszigetcsoport egyikére lépett, melyet San Salvadornak nevezett el. Kétségtelen azonban, hogy A.-t már Kolumbus előtt ismerték. Diodoros adatai szerint a púnok a Hercules-oszlopokon tul találtak egy nagy erdős s vizben gazdag vidéket s Guignes már 176l-ben kimutatta, hogy a khinaiak az V. században Kr. u. érintkezésbe léptek az ujvilággal, melyet Fuszang névvel neveztek. De ha mindez kétséges is, teljesen bizonyos a merész normannok északi utja a 863-ban fölfedezett lsland szigetről. Vörös (Raudi) Erik 982-ben Grönlandban gyarmatot alapított, hol később 2 város, 16 templom, 2 zárda és 100 tanya volt és külön püspökség. Ide hajózott 986 körül Bjarni Herjulf aon, meglátta partjait a Erik fia, Leif, pár évvel később fölfedezte Hellulandot (Sziklaország), Marklandot (erdőország) és Vinlandot (szőllőország), mely elnevezések alatt a Szt: Lőrinc-folyó torkolatától Boston vidékéig terjedő partvonalat értik. A normannok által itt alapitott gyarmatok viszálykodás miatt csakhamar megszüntek s azontul csak néha látogatták meg e helyeket, s 1347 óta egészen elfeledkeztek róluk. Uralmuk nyomaít ma már csak egy pár runirás tartja fenn. Két velencés testvér, Zeni Antal és Miklós 1388-1404 közt szintén jártak volna A. északkeleti részén, de utleirásuk nagyon zavart. Kolumbus felfedezését azonban nem feledték el többé, mert mindjárt első utjáról kincseket hozott és abban az időben már nagy volt az érdeklődés tadományos dolgok iránt is. Maga Kolumbua négyszer járt Amerikában, de jóformán csak a nyugatindiai szigeteket és környékét láthatta meg s folytonosan azt hitte, hogy Keletlndia partjai mellett van, amiért a benszülötteket indusoknak nevezte. A. szárazföldére Cabot Sebestyén lépett először 1497. Uj-Fundland és Labrador környékén s 1500-ban Cabral Péter Alvarez Brazilíát fedezte fel. 1507-ben Pinzon és Diaz de Solis Jukatant, 1512-ben Ponce de Leon Floridát látták meg s 1513-ban Balboa áthatolva a panamai szoroson, megpillantotta a Nagy-Oceánt, melyet, északról jövén, «Déli-tenger»-nek nevezett el.
Igen jelentékeny szerepe volt A. fölfedezésében Mexikó meghódításának (1519) Cortez által, melyet rögtön követett Magelháes Ferdinánd nagy utja a róla nevezett tengerszoroson át, amely utjában első volt, ki a földet körülhajózta s igy az Ujvilág különállását tényleg bebizonyitotta. A felfedezések és hódítások gyorsan követték egymást. 1524-ben Verrazzani Észak-Amerika keleti partjait, 1527-ben Pizarro Perut, 1529-ben Grijalva Kaliforniát, 1538-ban Welser Venezuelát, 1533. Cartiera SzentLőrinc torkolatát látogatták meg. 154l-ben Orellana az Amazon folyón, Soto a Missziszippin tettek nagy utakat s igy 50 év alatt A. északi részének kivételével nagyjában már ismert volt. A Sarkvidéken 1577-ben Frobisher; 1585-ben Davis, 1609 óta Hudson és Baffin tettek nevezetes felfedező utakat, de a nagyobb felfedezések még későbbi korból valók. A. szárazföldjét északon Kanadától a Missziszippi torkolatáig először Lasalle (1682), a déli részen pedig az Amazon mentén Condamine (1736) járták be. Még mindig keresték a tengeri utat Kelet-lndiába s az angol parlament 1746-ban 20,000 font sterling jutalmat tüzött ki a felfedezőknek. Nagyon jelentékeny volt Cook utazása is 1778 körül, ki A. északnyugati partvidékét járta be, ahol azután (1789) Mackenzie a róla nevezett folyó környékén, valamint Lapérouse (1786) és Vancouver (1791) tettek részletesebb tudományos kutatásokat. A jelen század elején (1799-1803) Humboldt Sándor nagy utazása Dél-Ameríka tropikus részein a legfontosabb tudományos vállalat volt s a század közepén, különösen Franklín eltünése után (1845) kezdődnek meg a nagy sarkvidéki expediciók. Mac Clure (1854) fedezte fel az ószaknyngati átjárót Kane (1853) a Smith-öblöt s Hall (1871) már a 82.16 É. sz. jutott, amelyen csak Nares (1875-76) haladott tul. Századunkban igen órdekes felfedezési utakat tettek még Dél-Amerikában is, igy Schomburgk testvérek Guyanában., Muater Patagoniában, Reiss és Stubel az Andok hegységébea s sokan az Amazon vidékén. Még az Egyesült-Államok nyugati részének legnagyobb részét is csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel: a magyar Xantus János az 50-es években Kaliforniában tett felfedező utat s Whitney, Hayden éa Wheeler a 70-es években kutatták ki részletesen a Rocky Mountains és Colorado klasszíkus vidékeit. Ma azonban a legészakibb részekcn kivül, ahol csak nagyjában ismerjük a vldéket, jóformán csak az Amazonnak egy pár mellékfolyója ismeretlen.
Felfedezésével együttesen haladt A. meghóditása. is. Mexikó és Pern voltak a nyugatindiai szigeteken kivül az első spany ol gyarmatok, a hollandiak a mai New-York helyén, a franciák a Szt. Lőrinc torkolatánál s a Missziszippi alsó részében alapitottak gyarmatokat, de mindezeket elfoglalták tőlük lassankint az angolok. kiknek nralmát az északi kontinens felett az 1759-ben Quebec mellett vívott csata biztosította. Az Egyesült-Államok köztársasági alakulása külünösen a jelen század elején a spanyol gyarmatokat is önállcíságra és köztársaságok alakítására buzdította s csak az egyetlen Brazília volt az, mely egész 1889-ig a császári kormányformát megtartotta, amikoraztán Dom Pedro császárt elűzték, s megalapitották köztársaságot.
){kind=small}
Az Amerikai Államok történeti fejlődése
A. felfedezésének 400 éves jubileuma.
Ezen fontos esomények 400-ik évfordulóját Európa és Amerika müvelt népei versenyező buzgósággal 1892 szept. és október folyamában megünnepeltók. A spanyol kormány Madridban Kolumbus emlékónek tisztaletére (szeptember 12-től december 30-ig) történelmi kiállítást rendezett; még pedig Amerikára vonatkozó emlékekból. A Huel vához közel fekvő de la Rabida kolostor (mclynek barátjai Kolumbust szándékában bátorították), hasonló ünnepélynek volt szinhelye. Huelvában leleplezték Kolumbus szobrát és a királynó és az idegen hajórajok tengernagyjai előtt történeti díszmenetet rendeztek. Ugyanott tartá az Amerikanista kongresszus gyülését. Lisszaóonban az orientalista egyesület tartá X. nagygyülését (okt. 23-tól november 1-ig). Genua kikötőjében (szept. 18-25. között) az európai és amerikai államok részéről kiküldött hajórajok gyültek üssze; megjelent a királyi udvar is és tanúja volt a különféle polítikai jellegü ünnepélyeknek és látványosságoknak. Ez alkalommal adták elö Franchetti pazar fénynyel kiállltott új dalművet, melynek hőse Kolurnbus; az olasz földrajzi társulat ugyanekkor tanotta meg I. alakuló gyülését; a nemzetközi botanikus társulat pedig rendes óvi gyülését tartotta meg. Ünnepi beszédekben és felolvasásokban nem volt hiány. A bécsi tudományos akadéntia és a földrajzi társulat, nemkülönben a ma gyar történelmi társulat haaonlóan felelevenítették Kolumbus órdemeit. A történeti társulat gyülésén Szilágyi Sándor az egyetemi könyvtárban örzött több egykoru becses levelet és térképet mutatott be, igy Amerigo Vespuccinak 1504-ben kelt fontos levelét és egy 1505-ben nyomtatott német ujságot. A «Földrajzi Közlemények» Lóczy tolláhól hoztak alkalmi cikket. A berlini «Gesellschaft für Erdkundeo nagybecsü alkalmi művet fog legközelebb kiadni, mely Kretzschmer Konrád olasz könyvtárakban folytatott kutatásainak eredményeit fogja felölelni és Amerikára vonatkozó ritka térképeket fog tartalmazni. A német császár 15000 márkával járult a munka költségeinek fedezéséhez. A hamburgi földrajzi társulat kiállitást rendezött ós alkalmi munkát («Festschrift») adott ki (Schumacher, Ruge és mások adalékaival). A londoni fóldrajzi társulat ünnepélyes gyülést tartott. A párizsi földrajzi társulat, mely ez évben (1892) egyúttal fenállásának 25 éves jubileumát ünnepli, megbizta, Maunoir Cla. tagját, hogy az utolsó 25 év folyamában közzétett, a föld fokozatos felfedazéséről szóló évi jelentéseket átdolgozza és újból kiadja. Az oceánon túl a négyszázéves fordnlcit nagyban megünnepelték. Minden jelentékenyebb városnak megvolt ünnepe. New-Yorkban leleplezték Kolumbus szobrát és diszmeneteket rendeztek. Chícagóban pedig felavatták október 20-21. a jubileumra tervezett (1898. évi) világkiállítás épületét és hasonlóan rendeztek történeti menetet. A hirlapok és képes lapok sem feledkeztek meg október 12. jelentóségéről. (L. «Vasárnapi Ujságu ez évi 33. számát, mely Balaca, Jover és Ortega hires képeit reprodukálja.) Maradandóbb becsüek az alább felsorolt, a jubileum alkalmából megjelent nagyszámú tudományos munkák Winsor, Fyffe, Harrisse, Rein, Kretzschmer és Ruge tollából. Végül említendö, hogy Gubernatis és Vallardi a jubileum alkalmából külön füzetet is adott ki: «Albo di onoranze internationali a Cristoforo Colomboo (Roma, 1892), melyben számos tudós és író ékes szavakban elmélkedík Ameríka feltédezésének és Kolumbus érdemeinek jelentőségéről.
Amerikai benszülöttek.
Amerikai népfajok
){kind=small}
1. Mexikoi (a partvidékről.) 2. Mexikoi nő (Jukatanból.) 3. Mexikoi (a felföldről.) 4. Indus (Ecuadorból.) 5. Alcuti szigetlakó. 6. Eszkimo nő (Labradorból.) 7. Indus (Peruból.) 8. 9. Ipurinák (Braziliából.) 10. Botokud nő. 11. Sziu - indus. 12. Nő a mexikoi felföldről. 13. Apach - indus. 14. 15. Pueblok, nő és férfi. 16. 17. 18. Tűzföldiek. 19. Araukán nő. 20. Patagoniai nő.
(L. a szines képmellékletet: Amerikai népfajok.) Ma már kétféle benszülöttekről szólhatunk, u. m. egyfelől az európai eredetü (spanyol, portugál, francia, német, angol stb.), valamint az afrikai eredetü néger benszűlöttekről és másfelől ezekkel szemben az ősbenszülöttekről, az indusokról. Az amerikai ősbenszülöttek indus elnevezése tévedésen alapul amennyiben Kolumbus Kristóf Indiát vélte fölfedezni Amerikában, innen van, hogy most az ázsiai Indiát megkülönböztetés végett Kelet-Indiának hijják. Vörösbőrüeknek (red skins, peaux muges, Rothäute) is nevezik Amerika ősbenszülöttjeit amely jelzőt hibásan a testök természetes szinére vonatkoztattak. Ugy mint egyebütt itt is a testuek festékekkel való bemázolása a vad benszülötteknél el lévén terjedve, a népbuvárlatban járatlan régibb utazók a mesterséges színt a bőr természetes színének vélték amely vöröses barna. Nem tekintve az Észak-Amerika sarkköri részén lakó eszkimókat (aglegmutokat, innnitokat), az ősbenszülötteket az egyes eltérések dacára egységes tipusuaknak kell tekinteni s az ujabb régészeti (praehistoriai) adatok arra vallanak, hogy már az őskorban is megvolt a mai A.-nek a tipusa. A mai emberbuvárok az A.-et általában az ázsiai (mongoloid) tipus körébe vonják. Hogy miként terjedhetett ide ez az ázsiai tipus, teljesen ismeretlen. Ma ugyan már kétségtelen, hogy Amerikába már Kolumbus előtt is Grönlandon át jutottak európaiak, valamint hogy Észak-Amerikából is a Bering-szoroson át) kisebb-nagyobb tömegekben átvándorlás történt, de mindez az A. eredésének kérdését érintetlenül hagyj a. Pickering két emberfajtát (rassz) különböztet meg az A. közt: 1. a maláji fajtát, hmelynek ivadéka az Oregon vidékén, Kaliforniában, a Panamaszoroson valamint a Magdolna folyó és a Marakay bo tó közti területen rajzott szét s ez volna a régibb lakosság, valamint 2. a mongol fajtát, amely egész Amerika hosszá. ban (az imént emlitétt területeken kivül) elszéledt, ez utóbb jutott Amerikába. Pickering e nézetét már nem fogadják el a tudósok s mint már említők, ma az amerikai ősbenszülötteket mind egyazon fajtához tartozóknak veszik. PeschBl O. ezt az egységes fajtát a mongol fajtához tartozónak tekinti, Müller Fr. önálló fajtának mondja az amerikai ősbenszülötteket, Pruner-Bey keveréknek nevezi az amerikai ősbenszülöttek tipusát, amelyben: mongol, maláji, polinéziai sőt még némely európai vonásokat is felismerhetni. A geografiai felosztás szerint Amerika ősbenszülötteit Észak-Amerika és DélAmerika indusaira osztják. Mint érdekes tény megemlítendő, hogy az európai származásu benszülöttek is az amerikai égalj befolyása alatt bizonyos elváltozáson mentok át.
