törpe
törpe: 1. kicsi, emberformájú, → természetfeletti lény. A magyar → népi hitvilágban képzete heterogén, szerepe jelentéktelen. Legjellemzőbb tulajdonsága kis alakja, s ezt az adottságát ravaszul, általában ártó szándékkal használja ki. Barlangokban, föld alatt, fák odvában lakik. A férfiak sötétbarnák, az asszonyok fehérek. Hajuk s a férfiak szakálla hosszú. Az emberhez hasonló életet élnek, családot alapítanak stb. Az emberhez való viszonyuk különböző, de általában negatív szellemű. A hevesi, boldogfalvi és szigetvári törpe aranyásó és kincsőrző; szívesen ad az embernek is, de nem szabad káromkodni, mert eltűnnek a kinccsel. A szindiek és tordahasadékbeliek éjjelente gyermekeket és szép lányokat lopnak maguk közé táncosul, a désiek viszont nem eresztik el a közéjük került embert. Erdélyben pulyának, feketepulyának, Göcsejben fődipicinynek, a palócoknál apróembernek nevezik. Leggyakoribb funkciójuk a → kincsőrzés. De megjelennek segítőszellemként is (→ tudós ördögei). – 2. Mesealak (Thompson Motif-Index, F451 ff.). A köztudatban a Grimm-gyűjtemény Hófehérke meséjének (AaTh 709) és az ebből készült rajzfilmnek a hét nagyszakállú, jóságos bányásztörpéje él (→ bányaszellem), ezeknek a másával a magyar szájhagyományban csak ritkán találkozunk: azokban a mesékben, amelyek a fent említett Hófehérke mese ponyvára vagy meséskönyvbe került változatainak a származékai. Kis termetű, rendkívüli étvágyú és erejű → mesehősök: Babszem Jankó, → Borsszem Jankó, → Hüvelyk Matyi, Paprika Jancsi és társai, akiknek a termetére nevük is utal. Valamivel nagyobbnak tűnik a mesehős rosszindulatú ellenfele, a → bakarasznyi ember. Apró termetű, rosszindulatú lény az az emberfeletti segítő is, aki a → rest fonóleány sok kenderét aranyfonállá fonja, s akinek a nevét kell megtudnia, ha nem akar a hatalmába kerülni (AaTh 500). Csonkatehénfia és két társa törpék egész hadseregével visel háborút, s el is pusztulnának, ha a hős anyja három lelkével mindhármukat fel nem támasztaná (MNK 301B I*). A mesemondók egy része ezeket az apró lényeket egyszerűen kis ördögöknek nevezi. – Irod. Szendrey Zsigmond: A nép élő hitvilága (Ethn., 1938).
Diószegi Vilmos–Kovács Ágnes
