szokásjog
szokásjog: íratlan jogforrás, mely a → jogot alkalmazók és követők meggyőződését fejezi ki, és magatartásukban nyilvánul meg. A középkorban a szórványos törvényhozással szemben a legfontosabb jogforrás, a késői feudalizmusban már csak a törvénnyel egyenrangú. A Hármaskönyv szerint törvénymagyarázó, törvénypótló és törvényrontó hatása van. A jobbágyság életében a szokásjog mind az uradalmi, mind a helyi szokásjog alakjában döntő módon formálta a paraszti életviszonyokat; sokszor írásba is foglalták fontosabb szabályait (→ falutörvény). A kapitalizmus törvényozása szűkebb körre szorította a szokásjogot, amely a felsőbíróságok gyakorlatában jutott kifejezésre. A szocialista jogalkotás – a törvényesség elvére hivatkozva – a szokásjog jogforrási jellegét már nem ismeri el. (→ még: jogszokás) – Irod. Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919); Bónis György: Középkori jogunk elemei (Bp., 1972).
Bónis György
