kerület (lat. districtus)
kerület (lat. districtus): a nemesi vármegye joghatósága alá nem tartozó, a középkorban szokásjog alapján kollektív nemességgel rendelkező → jászok és → kunok, és az 1606-ban kiváltságlevéllel letelepített → hajdúk területi önkormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete. A középkorban nemzetségi szervezetben, a hat kun és egy jász székben élő kunok és jászok területi szervezetének kialakulása a 15. sz.-ban kezdődött, amikor a jászkunok élére a király legfőbb igazgatási és igazságszolgáltatási vezetőnek a nádort nevezte ki. A török hódoltság idején az egyes → mezővárosok önkormányzata teljesen kialakult, és ez a fejlődés a 18. sz. folyamán közjogi elismerést nyert. A megalakult hármas kerület élén ettől kezdve a király által kinevezett nádori fő- és alkapitányok állottak, akik a városok által választott képviselet élén intézték az igazgatási és igazságszolgáltatási teendőket. Az egyes területeknek a kerületi vagy distriktuális kapitány volt a vezetője. – A Hajdú-kerület az eredetileg hét (később hat) hajdúváros igazgatási és igazságszolgáltatási szervezeteként a 17. sz. végén alakult meg. A hajdúkerület élén is a király által kinevezett főkapitány állott, testületi szerve a kerületi törvényszék volt, ide lehetett az egyes városok → magisztrátusa által hozott ítéleteket fellebbezni. Ez közvetítette a felsőbb kormányhatóságok rendeleteit a városokhoz. Mindegyik kerület két-két követet küldhetett az országgyűlésbe. A kerületek az 1876. évi közigazgatási rendezés során → megyékké alakultak át. (→ még: Hajdúság, → Kiskunság, → Nagykunság) – Irod. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946).
Balogh István
