baptisták <gör. ’alámerít’ szóból>
baptisták <gör. ’alámerít’ szóból>: vallásfelekezet, amelynek jellemző hittétele a gyermekkeresztség elvetése és a felnőttkorban való bemerítkezés. Az általuk elődeiknek vallott anabaptisták a reformáció szélsőséges irányzataként jelentkeztek. Kommunisztikus tanításaik miatt azonban sokáig nem tudtak egyházzá szerveződni. Minden más egyház és a világi hatóságok üldözték őket. Végül a 18. sz. elején korábbi tanításaikból sokat engedve Hollandiában és Angliában alakultak törvényesen elismert felekezetté. A mo.-i baptistáknak nincs folytonosságuk 16–17. sz.-i elődeikkel. Először egy 1846-ben Hamburgból hazatért mesterlegény, Rottmayer János kezdte hazánkban tanaikat terjeszteni. Térítésének sem a szabadságharc, sem a Bach-korszak tiltó rendelkezései nem kedveztek. 1873-ban Meyer Henrik német bibliaügynök alapította Bp.-en az első baptista gyülekezetet. Tanításai hamarosan sok hívet vonzottak. Az ipari munkásság, de méginkább a közép-tiszántúli és Erdély-széli magyar és román parasztok között vertek gyökeret. A baptizmus ekkor még szektaként terjedt és paraszti vallásnak számított. Terjesztőinek többsége laikus parasztprédikátorokból került ki. A hatósági zaklatások miatt 1905-ben egyházzá szerveződtek és hivatalosan elismert felekezetté váltak. A baptista vallás terjedése az I. világháború után megtorpant, s azóta működése sok tekintetben hasonult a történeti egyházakhoz.
Kósa László
