bőrös kocsi
bőrös kocsi: könnyű → kocsifajta egyenes vagy görbe oldalakkal, → lőcsökkel vagy → rakoncákkal, magas kerekekkel, a → kólya, átalakult változata. Még a 18. sz.-ban is széltében-hosszában használták. Mivel csak utazásra vették igénybe, ezért magasan ívelődő káváin, vízszintesen nyugvó orsóin tehénbőrből való ernyő, ill. fedél, a kocsiderékban (→ szekérderék) kas volt. Két oldalán egy-egy ajtó nyílt, amelyet rossz idő esetén bőrfüggöny zárt el. Az ajtóknál a bőrös kocsi oldalai sok esetben homorúan legörbültek, és ott → sallangó, azaz fellépő lógott ki, hogy a ki-beszállást megkönnyítse. A → kocsisnak vagy bent a bőr alatt volt helye, vagy nagyobb urak bőrös kocsijai esetében külön ernyő védte az esőtől. A bőrös kocsi fogatolására hármas vagy négyes lófogat szolgált (→ lófogatolás). A 19. sz. gazdasági fellendülése, a → hintók és a sok másféle kocsi elterjedése a bőrös kocsit megszüntette, de a Balkánon, pl. Bulgáriában, rugós karosszériával, még 1965-ben is használták és ott a bőrős ernyőjét kocsija-nak nevezték.
Bőrös kocsi
K. Kovács László
