bölcsődal, altatódal, csucsujgató
bölcsődal, altatódal, csucsujgató: népi líránk alkalmi műfaja, mely formájában a ringatáshoz igazodik, tartalmában pedig álomra késztet, olykor az énekes érzelmeit fejezi ki. Ősrégi, világszerte ismert, de magyar területen nem fejlődött önálló műfajjá, mint más népeknél, főként Ny-i szomszédainknál. Kezdeti formái közel állnak a → munkadalhoz és varázsdalhoz, legutóbb a hivatásos művészetek hatása alá került. Dallam nélküli tagolt → rigmus, mely zeneileg nem lépi túl a → kiolvasók szintjét, de bármely arra alkalmas dal (a székelyeknél kivételesen még → keserves is) vagy ballada helyettesítheti. Nemzetközi vonása az értelmetlen vagy gyermeknyelvi ringató szavak, az alvó természetre való utalás, jutalom ígérgetése, a megszemélyesített álom stb. használata, formai-zenei szempontból pedig a nyugtató dúdolás, az egyszerű, régies dallam és a ringatáshoz igazodó ütem. A magyar bölcsődal honfoglalás előtti, régiesek benne a ringató szavak (beli, csicsijja, tente). Egyes dallamtípusai a játékdalokkal rokoníthatók. Viszonylag kevesebb idegen, annál több iskolás hatás érte. Külön csoport a → Mária-énekek karácsonyi altatója. Bölcsődalainkra is jellemző a gyakori becézés (baba, bogárka, csibe), egy részük a → szerelmi dalokéval (angyal, kedves, rózsabimbó) rokon. Az álmot sugallja a biztatás (aludj), elköszönés (jó éjszakát), a természet jelenségeire (Itt van már az este; Feljött már a csillag…), főként a házi, ház körüli állatokra (Aranyos kis bárány Hazafelé ballag; Dorombol a kis cica; Nyuszi füle lekonyul…) való utalás. Szép álmot kívánnak (Álmodjál szépeket; Tündérekről álmodjál!…), a siker érdekében ajándékot is ígérnek (Bundát hoz a madárka; Cukrot hoz a kosárba…), továbbá utalnak a boldog ébredésre, esetleg a gyermek jövőjére is. Gyakran megfogalmazzák a szülői gondokat is (Anyádnak sok a dolga; Elment apa a malomba…). A magyar bölcsődalok általában egyszakaszosak és rövid sorokból állanak. (→ még: dajkarím) A régebbi gyűjtés nem vette eléggé tekintetbe a bölcsődalt, az újabb pedig alig tud mást felmutatni, mint importált műzenét. Ritka kivétel a Kallós Zoltán gyűjtötte csángó bölcsődal (a Hungarian Folk Music-Magyar Népzene I. lemezsorozatban): siratódallam variánsa altatószöveggel. – Irod. Jöckel, B.: Der Erlebnisgehalt des Wiegenliedes (UMNGy VII., Bp., 1948); Daiken, L. H.: The Lullaby Book (1959).
Katona Imre–Szendrei Janka
