alkalmi költészet
alkalmi költészet: a folklóresztétika kategóriája, valamely meghatározott alkalomhoz kapcsolódó alkotások gyűjtőneve. Az egyedi alkotásokat a népköltészetben szinte kivétel nélkül alkalomhoz kötötten adják elő, és ez a fajta → aktualizálás befolyásolja is az alkotásokat, mindazonáltal a szorosabb értelemben vett alkalmi költészet ennél jóval szűkebb kategória, és az alkalmi líra, a szokásköltészet, valamint a hiedelmekhez és rítusokhoz tartozó alkotások sorolhatók ide. Ezek megfelelő alkalom nélkül egyenesen elképzelhetetlenek, előadásuk, ill. végrehajtásuk kötelező jellegű. A folklór fejlődése során az alkalmi költészet mágikus-szokásszerű (ritkábban gyakorlati) funkciója esztétikai funkcióvá változik, ennek során a → rögtönzés is esztétikai meghatározottságúvá lesz. A népköltészet keretein kívül hasonló jelenségek figyelhetők meg a népzenében, néptáncban és a díszítőművészetben is: ott a folklór jellegű művészet egyszerre alkalmi és alkalmazott művészet. (→ még: előadás, → szinkretizmus) – Irod. Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Bp., 1960); Maróthy János: Az európai népdal születése (Bp., 1960); Bowra, C. M.: Primitive Song (New York, 1962); Ortutay Gyula: Halhatatlan népköltészet .(Bp., 1966); Bogatirev, P. G.: Voproszi teorii narodnovo iszkuszsztva (Moszkva, 1971); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
