Perbe száll
Perbe száll Az izráeli jogból származó kifejezés (h. bó' bömispát, ill. ríb). Jelentése: »valamit peres úton elintézni«, »igazságot tenni«, »pereskedni«, »perlekedni«, »valami mellett kiállni«, ill. azzal »szembeszállni«. Mivel az izráeli jogrend nem csupán a nép hétköznapi életét és gondolkodását szőtte át rendkívüli mértékben, hanem még az ÓSZ teológiai fogalmiságát is, ezért nem meglepő, hogy a kifejezés többször Istennel kapcsolatos. Amikor a nép Masszánál és Meríbánál zúgolódott, mert nem volt vize, ezt a magatartást a 2Móz 17,7 »perlekedésnek« mondja, mert a nép Istent »kísértette« zúgolódásával. A zsoltáros gyakran kéri az Urat, védje meg őt ellenségeivel szemben: »perelj, Uram, a. velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!« (Zsolt 35,1.23; 43,1; 74,22; 119,154; JSir 3,58; vö. Péld 22,23; 23,11; Jer 11,20; 20,12). Isten azt ígéri fogságban élő népének: »perlőiddel én fogok perelni« (Ézs 49,25; vö. Jer 25,31; 50,34; 51,36). A próféták tudnak arról, hogy pere van az Urnak saját népével is (Ézs 3,13; 27,8; 57,16; Jer 2,9; Hós 4,1; 12,3; Mik 6,2). Ezért azt kéri a zsoltáros: »ne szállj perbe szolgáddal!« (Zsolt 143,2). A Jób és Isten közötti jogvitát szintén érthetjük úgy, hogy Isten áll perben Jóbbal (Jób 22,4; 23,6; 31,35; 37 23), de esetleg úgy is, hogy Jób szállt perbe Istennel (Jób 9,3; 33,13: Elihú szavai; 40,2). Jób azonban tudja: Isten nem ember, hogy perbe lehetne vele szállni (Jób 9,32). (Ld. még PER, PERESKEDIK)
