Lídia
Lídia 1. A lídiai Thiatirából származó, bíborkereskedéssel foglalkozó, istenfélő asszony. A név jelentése: lídiai nő. Bizonyára a származási helyére való gyakori hivatkozás teljesen háttérbe szorította saját nevét, s így a helységnévből személynév lett. A macedóniai Filippiben telepedett le (ApCsel 16,14). Nyilván jómódú, föltehetően özvegy, aki pogány származása ellenére érdeklődik Izráel Istene iránt. Pál európai missziói útja kezdetén Filippibe jutva ott találja Lídiát a zsidók szabadtéri »imahelyén«. A Pál apostol által hirdetett evangélium előtt »az Úr megnyitotta a szívét s házanépével együtt megkeresztelkedett« (ApCsel 16,14). Ezzel megszületik az első európai keresztyén gyülekezet. Megtérése után arra kéri Pált és Szilászt, hogy Filippiben való tartózkodásuk idején mindvégig legyenek házának vendégei (ApCsel 16,15). Minden bizonnyal az ő házában gyülekeztek egybe a filippibeli első keresztyének (ApCsel 16,40; vö. Fil 4,3).
2. Ókori ország Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Fővárosa: Szárdisz (Jel 3,1.6). Az asszír birodalom hanyatlásával növekszik politikai jelentősége. Az Ez 38k Góg és Mágóg elleni próféciáinak hátterében egyesek - akik a Góg-Mágóg kérdés megfejtésére történeti megoldást javasolnak - Lídiának a Mermuada családból származó királyára, Gügész (Gug)-re gondolnak. Lídia utolsó, s egyben legjelentősebb királya a mesés gazdagságáról fogalommá vált Krőzus (Kroiszosz), aki Efezust is elfoglalta és a kis-ázsiai görögöket adófizetőivé tette. Círus perzsa király Kr. e. 546-ban elfoglalja Lídiát és birodalmához csatolja, majd 334-ben Szárdisz kapitulál Nagy Sándor előtt, s ezt követően szeleukida uralom alá kerül. III. Antiokhosz kénytelen átengedni a rómaiaknak (1Makk 8,8). Területén korán keresztyén gyülekezetek jönnek létre: Szmirna, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia (Jel 1–3).
DI
