Ius talionis
Ius talionis Ez a jogi kifejezés legősibb értelmében a vérbosszú jogát jelentette. Tulajdonképpen minden nép jogi gondolkozásának hátterében megtalálható: a Hammurabi »kódex«-ben éppenúgy, mint a g. vagy római jogban és a Tórában. Tartalmi fejlődésében felülemelkedett a vérbosszú kötelezettségén és jogán. Az ÓSZ ezt egyébként is határozottan tiltja. A vérbosszú ősi és gátlástalan gyakorlata (1Móz 4,23k) helyett egy olyan viszonzási jogot alapozott meg, amely szerint az okozott sérelem és a büntetés, a kár és a megtorlása hasonlók, ill. azonosak voltak. Ilyen módon ez a jog megfelelt az általános emberi igazságosság érzésének és betöltötte a jogi igényt. Erre mutat a széles körben való elterjedtsége is.
»Életért életet adj, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, kéket kékért« hangzik a szöveg a 2Móz 21,23-25-ben. Az 5Móz 19,21-ben pedig így: »lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.« Van aztán olyan változat is, ahol a személyes jellegű kár vagy sérelem helyett az anyagiról esik szó: »Barmot baromért..., törést törésért, szemet szemért, fogat fogért« (3Móz 24,18.20). A Jézus korabeli írástudók véleménye szerint az okozott kárt pénzzel is meg lehetett váltani.
A ius talionisban a korai zsoltárok (pl. Zsolt 18,26) és a próféták Isten fenyítését látták (Ézs 3,10k; Jer 11,11). A történeti könyvekben is megtalálható ez a szemlélet: 1Móz 27,45; 42,22; Bír 8,18-21; 9,23k; 2Sám 1,16; 2,22k; 4,11; 14,7.11; 2Kir 14,5; 2Krón 24,25 stb. Jahve nem hagyja a bűnt büntetés nélkül.
Jézus a Mt 5,38-39-ben az ÚSZ mondanivalóját állítja szembe a beidegződött ősi jogszokással.
DJ
