Elizeus
Elizeus A név jelentése: »Isten megszabadít«.
Próféta. Ábél-Mehólából való (1Kir 19,16). Tehetős földműves család fia. Apja neve Sáfát (1Kir 19,19).
Isten Illés próféta utódjául választotta ki. Illést bízta meg felkenésével (1Kir 19,16), aki a szántásból állította ki azzal, hogy palástját rávetette. Elizeus ünnepélyesen elbúcsúzott otthonától, és követte Illést. Az elhívás pontos évét nem ismerjük, Áháb uralkodásának (874-853) a vége felé lehetett. Illés mellett prófétatanítvány volt. Bensőséges kapcsolat alakult ki köztük. Elizeus az utolsó percig sem akart mesterétől elszakadni (2Kir 2,1-8), Illés pedig tanítványa kívánságát szerette volna még teljesíteni. Elizeus azt kérte, hogy Isten Lelke kétszeres erejű legyen benne, mint amilyen Illésben volt. A kérés teljesítése Istenre tartozott, aki a kérés meghallgatásáról azzal adott jelt, hogy Elizeus láthatta Illés elvitelét. Ugyanazzal a tiszteletadó felkiáltással búcsúzott Elizeus mesterétől, mint majd tőle Jóás, Izráel királya: »Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai!« (2Kir 2,12; 13,14).
Elizeus öröksége az a palást volt, amivel Illés maga mellé szólította. Olyan csodák történtek Elizeus által, mint Illés életében, de még nagyobb számban. A palást érintésére ismét kettényílt a Jordán vize (2Kir 2,8.14). Ennek láttán a többi próféta is Illés utódjának ismerte el. Vezetőjüknek tekintették (2Kir 2,15). Az egyik város (Jerikó?) lakói a próféta segítségét kérték. Miközben Elizeus sóval a forrásvizet öntözésre alkalmassá teszi, kifejezésre juttatja, hogy a víz megváltozását Isten vitte véghez (2Kir 2,19-22). Ahogy Illés a Baal-próféták pusztulását okozta (1Kir 18,22-40), úgy Elizeus az Isten dolgain csúfolódó ifjakét (2Kir 2,23-24). Elizeus fő tartózkodási helye Samária volt, de lakott a Karmel-hegyen is (2Kir 2,25; 4,25), többször időzött Súnémban egy jómódú, gyermektelen házaspárnál (2Kir 4,10). A súnémi asszony vendéglátását azzal hálálta meg, hogy születendő gyermekéről mondott prófétai jövendölést (2Kir 4,16). Mikor ez a gyermek betegségébe belehalt, Isten Elizeus imádságára föltámasztotta (2Kir 4,18-37 vö. 1Kir 17,17-24). Elizeus segítségét kérte egy prófétaözvegy is, őt olaja megszaporításával segítette ki a bajból (2Kir 4,1-7 vö. 1Kir 17,16). Éhínség idején az éhezők megsegítésére sietett (2Kir 4,42-44). Prófétatársainak a mérgezett ételt ehetővé tette (2Kir 4,38-41). Amikor Elizeus az özvegy védelmére kel, éhezőkön segít, azt teszi, amit a későbbi próféták követeltek a vezetőktől. Így segített Elizeus a házat építő prófétatanítványok egyikének elveszett kölcsönfejszéjét a Jordánból visszanyerni (2Kir 6,1-6).
Elizeusnak nemcsak tekintélye volt a királyi udvarban (2Kir 4,13; 13,14), de jelentősen befolyásolta is kora politikai eseményeit. Rámót-Gileádban királlyá kenette Jéhút (2Kir 9,1-6), hogy végrehajtsa Áháb házán Isten ítéletét. Ekkor valósul meg az, amivel Isten még Illést megbízta (1Kir 19,16). Elizeus Áháb házával szemben mindig elutasító volt. Áháb fiával, Jórámmal szóba sem állt, csak a kegyes júdai királyra, Jósáfátra volt tekintettel (2Kir 3,14). Az izráeli királlyal a legfeszültebb akkor volt a viszonya, mikor Benhadad seregei Samáriát ostromolták. Az iszonyú éhínség láttán a király Elizeus fejét akarta vétetni (2Kir 6,24-31). Elizeus az arám királyi udvarral is kapcsolatba került. Prófétai szavára gyógyult meg Naamán (2Kir 5). Elizeusnak az arám királlyal összeütközése is volt. Elfogató parancsot adott ki ellene, mert megjelentette az arám csapatmozgásokat az izráeli királynak (2Kir 6,8-23). Benhadad király betegségekor Damaszkuszban tartózkodik. Hazáélnek szól királya haláláról, és királlyá teszi Hazáélt. Ekkor teljesedik be Illés megbízatása Hazáélre vonatkozóan (1Kir 19,15; 2Kir 8,13). Elizeus utolsó szavai Jóás királyhoz az arám hatalom leveréséről szóltak (2Kir 13,15-19).
BöJ
