Apologéta
Apologéta Az apologéták (g. apologein = védelmezni) a 2. szd. keresztyén gondolkodói, akik a keresztyén hit védelmezői egyrészt a nép körében elterjedt hazug rágalmakkal, másrészt a g.-hellénista filozófia támadásával szemben. Őket nevezhetjük a szó mai értelmében elsőként teológusoknak. A keresztyénüldözések idején a császárhoz intézett beadványok szerzői. A legismertebbek: Quadratus, Arisztidész, Justinus, Athenagorasz. Írásaik sajátossága, hogy keresztyén teológusokként nem keresztyén olvasókhoz fordulnak. A hamis vádaskodást visszautasítva, a valóságnak megfelelően mutatják be a keresztyén hit és élet alapvető tényeit, s ezzel egyúttal missziói feladatot is töltenek be. A filozófia fegyvereit, a következtetést, a rendszerezést felhasználva védelmezik a keresztyénséget. Különösen a sztoikus és a platóni filozófia fogalmi készletét használják fel hitük megismertetése és érthetővé tétele során. A kapcsolódási pontot elsősorban a monoteizmus és a gondviselés gondolatának, valamint a logosz fogalmának közös használata jelentette. Munkásságuknak messzeható következményei lettek azáltal, hogy a keresztyén tanítást a g. filozófiával egybevethető valóságként igyekeztek feltüntetni, sőt a keresztyénséget mint az egyetlen igazi tudást (gnózist) és filozófiát (ami az igazi életfolytatást is jelentette) hirdették. Az apologéták a B-i üzenetet szólaltatják meg a hellénista környezet számára érthető formában. Eközben óhatatlanul ferdül is valamit a B-i bizonyságtétel. Jézus alakja egyre inkább hasonlít az isteni tanítómester alakjához, az ev-ból kainosz nomosz (új törvény) lesz. Egészében véve azonban üzenetük tartalma nem változik meg. Azt a minden kor számára elengedhetetlenül szükséges munkát végzik, ami az egyház alapvető feladata: az ev örök üzenetét időszerű formában hirdetni.
BG
