»Sitz im Leben«
»Sitz im Leben« A formatörténeti és a redakciótörténeti kutatásban használatos, német kifejezés azoknak a különleges, rendszeresen vissza-visszatérő élethelyzeteknek, alkalmaknak a jelölésére, amelyekben a B-ban lévő hagyományanyagot megőrizték, a szükségleteket figyelembe véve felhasználták, formálták, és a következő nemzedékeknek hagyományozták. A kifejezés szó szerinti értelme: élethely(zet), a fenti jelentésben először az ÓSZ-i formatörténeti kutatás használta.
A kutatók abból az általános feltételezésből indultak ki, hogy minden beszélő vagy író személy egy bizonyos hallgatóságra vagy olvasókörre tekintettel beszél, illetőleg ír, mivel az adott körülmények eleve meghatározzák mondanivalóját. Ez a külső körülmény a megnyilatkozás formájában tükröződik. Ezért a B-i hagyományanyag sajátos formáinak is meghatározott »Sitz im Leben«-je van, ezek az élethelyzetek viszont a maguk igényével és törvényszerűségeivel eleve meghatározták, formálták a hagyományegységek formáját. Egy-egy »Sitz im Leben«-hez több irodalmi műfaj is tartozhat, amelyek többé-kevésbé egymáshoz is kapcsolódhatnak. A B-ban lévő sokféle műforma a sokféle »Sitz im Leben« bizonyítéka.
Egyetlen B-i perikópát sem lehet teljesen megérteni a »Sitz im Leben« figyelembevétele nélkül, de fordítva is igaz a tétel a formatörténeti kutatók szerint: Izráel népének, vagy az első keresztyén gyülekezeteknek az életét csak úgy tudjuk kielégítő módon leírni, ha figyelembe vesszük a különböző élethelyzetekhez tartozó műfajokat is. Természetesen számolni kell azzal, hogy a nagy történelmi távolság és az anyag hiányossága sokszor megnehezíti, vagy éppen lehetetlenné teszi az irodalmi műfajok »Sitz im Leben«-jének pontos meghatározását. A »Sitz im Leben« felkutatásával a B mint egész kapcsolódik Izráel és az első keresztyén gyülekezetek életéhez.
A »Sitz im Leben« megkeresése összetett feladat. Először ugyanis meg kell határozni a hagyományegység formáját, műfaját, majd végig kell kísérni ennek a műfajnak a hagyományozás során bekövetkező transzformációit, végül a transzformációkhoz kapcsolódó »Sitz im Leben«-ek esetleges változásait. Az ÓSZ-i formatörténeti kutatás a »Sitz im Leben« mellett számon tartja a »Sitz im Buch«-ot is, amikor azt kutatja, hogy az írásosan rögzült hagyományegységnek egy-egy B-i könyvben, ill. a B-ban milyen jelentősége van. A megváltozott »Sitz im Leben«-ű műfajhasználatra a mintapélda a gyászének műfaja, melyet az ÓSZ-i próféták, eredeti használatától eltérően, az idegen népek kigúnyolására és fenyegetésre használtak (vö. pl. 2Sám 1,19kk-et Ám 5,1kk-vel és Ézs 14,4kk-vel!).
Az ÚSZ-ben a »Sitz im Leben« az első keresztyén gyülekezetek életének azon alkalmai, amelyben Jézus szavait és tetteit megőrizték, és az élethelyzet szükségleteit, törvényszerűségeit figyelembe véve továbbhagyományozták.
Újabban azonban, ettől a hagyományos szóhasználattól eltérően, a hagyományozás történetének két másik mozzanatát is vizsgálják. Egyrészt Jézus helyzetét vizsgálják, hiszen végül is ő volt a hagyományozott szavak és tettek elindítója, ő áll a hagyományozás kezdetén. Ezért ezt a helyzetet, idői elsősége miatt, »első Sitz im Leben«-nek nevezik a kutatók, szemben a hagyományos, »második Sitz im Leben«-nel. A REDAKCIÓTÖRTÉNETi kutatás ezen túl vizsgálja az evangélium szerzőjének vagy szerző-szerkesztőinek »Sitz im Leben«-jét, aki vagy akik a szóbeli hagyománynak végső formát adtak és az evangélium műfaját megteremtették. Ezt a »Sitz im Leben«-t nevezi a kutatás a »harmadik Sitz im Leben«-nek.
VG
