küldetés
küldetés: A Biblia szerint Isten működésének folyamatában az egyik alapvető mozzanat. Az ÓSz-ben és az ÚSz-ben Isten gyakran küld ® angyalt üzenettel v. eszközül. Különösen Jézus és Keresztelő János gyermeksége tört.-ében tölt be az angyal Isten küldötteként fontos szerepet (vö. Mt 1,18–22; 2,13–16–19.19–22; Lk 1,19.26), de angyalt küld Isten szorongatott helyzetben levő Egyh.-a megsegítésére is (vö. ApCsel 8,26; 10,1–8; 12,11). Patmosz szigetén angyala által mutat meg Isten a látnoknak „mindent, aminek csakhamar be kell következnie” (Jel 1,1; vö. 5,6; 22,6.16). Végül: a világ végén angyalai segítségével gyűjti össze Isten a kiválasztottakat (Mk 13,27). – Istennek különleges küldöttei az olyan kiemelkedően nagy emberek, mint amilyen Ábrahám (vö. Ter 12,1–9), Mózes (Kiv 2–5; ApCsel 7,33 kk.), a próf.-k (vö. Iz 6,8; 48,16; 61,1; Mt 23,37; Lk 4,26) és Keresztelő János (Mk 1,2); vö. Kiv 23,20; Mal 3,1; Mt 11,10; Lk 7,27; Jn 1,6.33; 3,28. A bibliai ~ fogalma a csúcspontját Jézus Krisztus elküldésében éri el; különösen Jánosnál domborodik ki a ~ gondolata: Jézus az Atya küldötte (vö. 4,34; 5,24.36 kk.; 6,29.44.57; 7,18.28 kk., 33; 8,16.29.42; 10,36; 11,42; 12,44; 13,20; 15,21; 17,3.8.18); mint küldött Jézus mindenekelőtt Istent és az ő igazságát nyilatkoztatja ki (5,24; 7,16; 8,26; 12,49; 14,24); ~ének értelme, célja a világ kiszabadítása a halálraszántság állapotából (3,17; vö. 12,47; 1Jn 4,9.10.14). A szinoptikusoknál kevésbé áll a ~ gondolata előtérben, de vö. mégis: Mt 15,24; Mk 9,37; Lk 4,18.43; 10,16, továbbá ApCsel 3,26; 10,36; 28,28. A 3,20 szerint a végső időben elérkező Krisztus elsősorban Izr. üdvözítésére kapott ~t. Pál ap. a krisztológiai ~ gondolatát a hagyományból átvett fordulatokkal fejezi ki (vö. Gal 4,4; Róm 8,3). – Jézus a maga ~ét továbbadta az ® apostoloknak és a hithirdetőknek azzal a megbízással, hogy nemcsak Izr. fiainak, hanem minden népnek kell az ev.-ot hirdetniük (Mk 6,7; Mt 10,5.16; Lk 9,2; 10,1; 22,35; Jn 4,38; 17,18; 20,21; vö. még: Mk 11,1; 14,13; Lk 9,52; Mt 28,19: missziós parancs; ApCsel 1,8; 22,21; 26,17; Róm 10,15; 1Kor 1,17; 2Kor 5,20; Ef 6,20). Az ApCsel 8,14; 11,22; 13,3; 15,17.30 szerint az ap.-ok, ill. a keresztény közösségek hithirdetőket küldtek ki; ezzel Lukács evangélista kifejezésre juttatta a világmisszió kapcsolatát az ősforrással (ap.-ok, ősegyh.). Jézus üdvözítő műve mennybemenetele óta az Egyh.-ban folytatódik a Szentlélek (Pneuma, Paraklétosz) elküldése révén (vö. Jn 14,26; 16,7; Lk 24,49; ApCsel 1,8; 2,1–4.33; 10,19; 13,4; Gal 4,6; 1Pét 1,12). – A ~ gondolata Jézus ajkán gyakran nyelvileg is kifejeződik ebben a fordulatban: „Azért jöttem…”. A ~ azt jelenti, hogy a küldöttet küldője hatalommal ruházza fel, és gyakran a képviseletével is megbízza (különösen Jn 12,44 kk.; 13,20; 2Kor 5,20). De az is áll, hogy „Nem nagyobb a küldött annál, aki küldte” (Jn 13,16). Az ÚSz-ben a ~ fogalma – különösen Lukács és János evangélistáknál – annak tudatosítására is szolgál, hogy minden egyh.-i tevékenység összefüggésben van az üdvösség forrásával, azaz Istennel, ill. Krisztussal. Így a ~ az Egyh.-on belül a folytonosság gondolatát is támogatja. ® igehirdetés.
