Szent Péter második levele
Szent Péter második levele, 2Pét: deuterokanonikus úsz-i irat, a 3. a ® Katolikus levelek csoportjában. – I. Keletkezése. Jóllehet 1,1: Péter ap. megnevezi magát, utal arra, hogy Krisztus tudtul adta neki a halálát (1,14) és tanúja volt a színeváltozásnak, jogos a feltételezés, hogy ~ nem Pétertől való. A ~ és a Júd közti egyezések csak úgy magyarázhatók, hogy Júd hatott ~re. A Júd 25 verséből 19 egészben v. részben a ~ben is megtalálható. A párhuzamos helyek egyes szavai az egész ÚSz-ben csak itt szerepelnek. Hogy a Júd bizonyos zavaró részei ~ből hiányoznak, az egyértelműen a Júd elsőbbségét tanúsítja (vö. Júd 6 és 2Pét 2,6.10; Júd 9 és 2Pét 2,11; Júd 13 és 2Pét 2,17). Azok a 2. sz.-i adatok, amelyek Péter ap. szerzőségét tanúsítják, kevés hitelt érdemelnek, viszont a Péter ap. szerzősége ellen felhozott érvek megalapozottak. Péter ap. neve (1,1) azt tanúsítja az ap. tekintélyével, hogy a levél ap.-i tanítást tartalmaz; egyébként ~ a 2. v. 3. keresztény nemzedékben keletkezett, mindenképpen Jeruzsálem és a Templom pusztulása után. – II. Tartalma. A megszólítás és a jókívánságok után figyelmeztet a keresztény életvitelre, különös tekintettel Krisztus újraeljövetelére (2Pét 1,3–21), továbbá óvatosságra int a tévtanítókkal, kivált olyanokkal szemben, akik tagadják az Urat (2,1–22) és kétségbe vonják Krisztus újraeljövetelét (3,1–16); ehhez csatlakozik a befejező rész (3,17 kk.). A levél arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként egyeztethető össze az utolsó ítélettel kapcsolatos meggyőződés a parúzia késésével. A válasz zsidókereszténynek nevezhető. A parúzia elmaradására itt sokkal inkább, mint más forrásokban a „spatium poenitentiae” szolgál magyarázatul (3,8 kk.).
