Krónikák könyvei
Krónikák könyvei, Krón: protokanonikus ósz-i történeti könyvek. – I. Elnevezésük. A héb. kánonban az egyéb iratok csoport utolsó tagjaként dibré hajjamim ’évkönyvek’-nek nevezték. A LXX: Paralipomenon alfa, béta ’kihagyottak első és második kv.-e’. Ha ezt a tartalomra vonatkoztatják, nem felel meg a valóságnak, mert nem kiegészítéseket tartalmaz a korábbi tört.-i kv.-ekhez. J.-P. Audet helyes megoldása szerint a gör. név arra utal, hogy a LXX régi kiadásából hiányzó anyagot tartalmaz. A Vg átvette a gör. nevet, de mellette Chronicának is nevezi és két részre osztja. Ez került át a nemzeti fordításokba: Krónikák első kv.-e (1Krón) és Krónikák második kv.-e (2Krón). – II. Keletkezésük. ® Krónikás. – III. Tartalmuk. A Krón Ádámmal kezdődik és a babiloni fogsággal ér véget. A Dávid előtti időt családfák formájában mutatja be, helyenként különféle részletekkel kiegészítve (1Krón 1–9). Ez a rész egyértelműen előkészítő jellegű. Utána rövid beszámoló következik Saul haláláról, ezt Dávid egész Izr. fölötti uralmának részletes leírása követi annak kiemelésével, amit a kultuszért és a Templomért tett. Azok a mozzanatok, amelyek nem emelték volna dicsőségét (pl. az, hogy eleinte voltak ellenlábasai, Batseba elcsábítása; Urija megölése, Absalom lázadása) hiányoznak a beszámolóból (1Krón 10–29). Részletes és eszményített a Salamonról szóló rész is (2Krón 1–9). A kv. többi része Júda királyait mutatja be; a legrészletesebben Jehosafátot, Hiszkiját és Joziját, akik a kultikus megújulást előmozdították. – IV. Források. A Krónikás kb. 20 olyan írást említ, amiben további tájékoztatást talál az olvasó. Nagyon vsz., hogy a megadott címek egy része műveket jelöl, más részük azonban csak nagyobb művek f.-eire utal. Azok közül a források közül, amelyekre a Krónikás hivatkozik, egy sem maradt fenn. Jóllehet egyik kanonikus kv.-et sem említi, mégis biztosra vehető, hogy a szerző előtt ismeretes volt a Ter–Józs és a Sám–Kir, és fel is használta őket. A velük való összehasonlítás (a legjobb idevágó munka P. Vannutellitől való) tanúsítja, hogy a Krónikás önállóan dolgozott; ami céljához nem vitte közelebb, azt elhagyta, ugyanakkor céljának megfelelően némelyeket többé v. kevésbé eszményített. Ahol a korábbi művek szövegétől eltér, ezt mindig azért teszi, hogy valamely vallásos gondolatot világosabbá tegyen. – Egészen biztos, hogy nem az volt a Krónikás szándéka Izr. tört.-e megírásával, hogy a Ter–Kir anyagát kiegészítse. Számára Izr. vallási közösséget képvisel; olyan népet, amelyet Isten kiválasztott, és saját maga tanított, hogy a kultuszban neki szolgáljon és olyan közösséget alkosson, amelyet a király az Isten helytartójaként, az Istentől kapott hatalom birtokában vezet. A kv. voltaképpeni tárgya tehát a teokratikus állam előkészítése, megalapítása (Dávid idejében), romlása és a megújítására tett kísérletek. A szerző a teokráciát legtisztábban Dávid uralmában látta megvalósulva, akinek háza az örök királyság ígéretét kapta. Ezért Dávid a példakép, akit a későbbi királyoknak követniük kellett volna. Mivel ezt gyakran elmulasztották, ismételten megújulás vált szükségessé. Az eszményt azonban soha sem sikerült elérni; a próf.-k (Izajás, Ezekiel) szellemében a Krónikás a jövőtől várta az eszmény megvalósulását, és ezért arra törekedett, hogy bár a körülmények nem voltak kedvezőek (Kr. e. kb. 300 k.), mégis ébren tartsa az Isten ígéreteiben való hitet (1Krón 17,11–14). – V. Tört.-i hitelességét sokáig komolyan megkérdőjelezték. Szemére vetették a szerzőnek, hogy saját kora viszonyait és nézeteit visszavetítette a múltba, hogy így eszményítse a történelmet. Ez nem teljesen alaptalan: a Krónikástól sokkal többet lehet megtudni saját koráról, mint a múltról. Mivel napjainkban különféle izr. intézményeket régebbieknek tartanak, mint a 19. sz.-ban, ebből következően a Krónikás műve is kedvezőbb megvilágításba kerül. Mindig szem előtt kell tartani szándékát, és nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban vallásos történelmet akart írni. Ha valamit közöl, ami más forrásból nem ismeretes, akkor el lehet fogadni hitelesnek, feltéve, hogy nincs alárendelve a Krónikás szándékainak, nem hatják át a Krónikás törekvései. – A ~, amelyek Izr.-t mindenekelőtt vallási közösségként igyekeztek bemutatni, középpontba állítva Isten Dávidnak adott ígéretét, elsősorban a farizeusokra lehettek hatással. Az ő révükön a kánonba is bekerültek, de nagy hatással lehettek a kumráni szektára is, hiszen ez a szekta magát olyan közösségnek tekintette, amelyben a ~ eszménye (bár király nélkül) tovább élt. Ám erre a zsidókeresztény ősegyh.-nak sokkal több joga volt, mert megélte az ígéretek beteljesedését, mégpedig a maga körén belül; így érthető, hogy főleg Mt és a Zsid szerzőjében a ~nek gondolatvilága visszhangra talált. – Ezdrás (Ezd) és Nehemiás (Neh) könyve eredetileg egy kv.-et alkotott (Vg.: Liber Esdrae és: Liber Nehemiae qui et Esdrae secundus dicitur) és a ~ folytatásának számított. Később különválasztották és a kánonban a ~ elé helyezték őket; de egymástól csak a későbbi gör. és lat. kéziratokban különítették el Ezd-t és Neh-t, úgyhogy a héb. Bibliába csak nyomtatásban kerültek 2 külön kv.-ként bele.
