VACSORÁL
VACSORÁL, (vacsora-al) önh. m. vacsorál-tam, ~tál, ~t. Vacsorát eszik, estebédel. Vonz tárgyesetes viszonynevet is. Mit vacsoráltál? Sültet, és tésztást. Megvacsorálni, az estebédet elvégezni. Úgy jó vacsorálni, hogy megtudja más is. (Km.). A régieknél pl. a Debreczeni Legendáskönyvben: vacsorálik. Hogy vacsorálik vala, egy haltetem általálla ah torkán.“ (89. 1). A Münch. codexben is ikes igeként ragoztatik: „Készéh (készíj azaz készits) hogy vacsoráljam.“ Lukács. XVII.); tehát itt is vacsorálik, valamint ,ebédel’ helyett ,ebéllik’.
