VÉGVACSORA
VÉGVACSORA, (vég-vacsora) ösz. fn. Utósó vacsora, melyet Üdvözitőnk, kinszenvedése és halála előtt tizenkét tanitványával végzett, midőn „vevé „a kenyeret és megáldá és megszegé, és adá a tanitványinak, és mondá: Vegyétek, és egyétek, ez
„az én testem; és vevén a pohárt hálákat ada, és
„nekik adá, mondván: igyatok ebből mindnyájan,
„mert ez az én vérem.... (Káldi. Máté 26
„fej.) Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ (U. o. Luk. 22 fej.)
„az én testem; és vevén a pohárt hálákat ada, és
„nekik adá, mondván: igyatok ebből mindnyájan,
„mert ez az én vérem.... (Káldi. Máté 26
„fej.) Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ (U. o. Luk. 22 fej.)
