TOLL
TOLL, (tol-l vagyis tol-u) fn. tt. toll-at, harm. szr. ~a. 1) A madarak testét takaró, részint rugalmas kemény, részint lenge, puha, röpke részekből álló sarjadékszálak. Fehér, fekete, sárga, zöld, tarkabarka tollak. Száras toll, pelyhtoll. Vastag, vékony száru tollak. Hosszu, rövid, sima, borzas, egyenes, kacskaringós tollak. Szárnytollak, farktollak, bóbita tollak. Kiszedni, kitépni a madár tollait. Tollat fosztani, szőrnemű szálacskait a száráról lehúzni. Könnyü, mint a toll. Kiverte az anyja tolla, fölserdült. Toll lelke, vékony hártyaféle bele. Midőn a madár tollai elhullanak, azt mondjuk róla, hogy vedlik. Tollal, fosztott tollal töltött párna. Tollal kereskedni. Más tollaival ékeskedni, átv. ért. más tulajdonaival dicsekedni, azokat magára ruházni. Még a tolla sem nőtt ki, már is röpűlni akar. (Km.). 2) Némely madarak ékszerűl szolgáló tollai. Kócsagtoll, sastoll, pávatoll, kakastoll, a süvegen, strucztollal diszített női kalap. Fodros, bodros, kacskaringós, foszlános kalaptoll. 3) Némely madarak, különösen ludak szárnytollából készített iróeszköz, vagy átv. ért. más anyagból csinált hasonló mű. Vastag, vékony, tompa, hegyes tollal irni. Tollat metszeni, csinálni, hegyezni, vakarni. Innen különféle átv. értelmű szólásmódok. Ezen levél az ő tollából folyt, ő irta. Ügyes tolla van, jól ir. Kenyerét tollal keresi, irásból él. Valamit tollában feledett, elmulasztott leirni. Tolba mondani gondolatait, más által leiratni. Tollát indulat, irigység vezeti. Éles, hegyes, csipős tolla van. 4) Némi tekintetben, különösen rugalmas, vagy hajlékony, vagy kemény volta, vagy alakjánál fogva a madártollhoz hasonló mű, vagy eszköz, pl. vasból, aczélból stb. készített vékonyabb, vastagabb-féle szál, rudacska, mely a myomást visszarugja. Tollakra csinált pamlag, kocsi. Csavaros toll. Meghajtani, meggörbiteni a kulcs tollát. Tájdivatosan tolu, tollu.
Valószinűnek látszik, hogy a toll gyöke átv. ért. a távolításra vonatkozó tol, mennyiben a tollak a madarak mintegy odább tolják, honnan Erdélyben és némely magyarországi tájakon tolu v. talu, azaz, toló taló, részesülőre mutat, – mint furó furu, véső vésü, váló válu, – melynek képzője a törzs mássalhangzójára változott által, vagyis ezzel hasonult. Nyelvünkben t. i. több példa van rá, hogy az egy szótagu s két ugyanazon mássalhangzóval végződő főnevek így alakultak, pl. könyő könyü, könyv, könny; fagyó fagyu faggyu, váló váll; senyő senyü senyv senny; eső ess. Hasonlóan fejlődtek ki a mag, or, szeny, megy, ag, mel (=el) gyökökből makk, orr, szenny, meggy, agg, mell stb. A toll tehát = toló, mert a madarat tovább tolja; valamint népies nyelven, a mivel hallunk, halló, hallóka, a mivel látunk, látó, látóka, a mivel nyelünk, és nyeldeklünk, nyelő nyelv, nyeldeklő. Egyébiránt többé kevésbé egyeznek vele a mongol dali (der Flügel eines Vogels); továbbá Budenz J. szerént a lapp tolke (toll), finnlapp dolgge, mordvin tolga, votják tïlï, vogul taul (szárny, toll) stb.; Vámbéry szerént az oszmanli tüj, csagataj tüg; eléjönnek Zenkernél a tüle és tel szók is hasonló értelemben.
