TÜSTÉNT
TÜSTÉNT, TÜSTINT, időhatározó. Minden haladók nélkül, mindjárt, azonnal, legottan, ízében, röktön, a kiszabott, meghatározott időponttal egyszerre. Tüstént menj innen, pillanatig se maradj itt. Tüstént térj vissza. A mint pénzem lesz, tüstént lefizetem adósságomat. Néhutt, nevezetesen Somogyban, Kemenesalon, Ormánságban így is mondják: üstöllést, üstellést, istöllést, melyek alkalmasint ,tüstént’ szónak ferdítései. (Vas József. Dunántúli Nyelvjárás). Kresznericsnél eléjön ezen tüst (l. végül).
A ,tüstént’ szónak eredetére nézve a vélemények különbözők. Némelyek szerént a tő, illetőleg tős szóból képződött volna: tőstént, azaz bizonyos meghatározott időnek mintegy tövéből kifakadva. Mások azt vélik, hogy törzse tűz igeszó, mennyiben időkijelölésre vonatkozik, pl. kitűzni az időt; mi szerint tüstént annyi volna mint tüztönt, kitűzött időben. Ismét mások szerént alapját a tűz főnév teszi, s am. hevenyében, melegében (in flagranti); úgy vélekedvén, hogy hasonló alapfogalom rejlik a rögtön v. röktön szóban is, melynek gyöke rök a rököny, rökönyödik szók gyökével látszik egyezni. Végre némelyek szerént az nem más mint füstént ,füst’ szótól, mely törökül tütün, tütszü (fumée), ,füstént’ pedig am. füstként (l. ~ĚNT). Mi tűz szóból képeztetését illeti: a tüz gyökből először t határzó képzővel lehetett tüz-t v. tüs-t, miként mindjárt, mihelyt szókban, azután ent öszvetett képzővel: tüztént, tüstént. Ha a Kresznericsnél eléforduló ezen tüst v. helyesebben ezentöst visgáljuk (melyről azonban szokása ellenére nem mondja hogy hol van használatban): bizvást állíthatjuk, hogy az más képeztetéssel am. ezennel vagyis ezen-t (a székelyeknél is divatos), ebből lett további származtatással: ezent-ěs, v. ezent-ös, ebből ismét: ezentös-t, mit kegyelmest, keservetöst, kivánatost, méltóságost, sietetöst és számtalan régi, valamint a mai örömest igehatározóban.
