SZABÓDIK
SZABÓDIK, k. m. szabód-tam, ~tál, ~ott. Am. szabadkozik.
„Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb,
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.“
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.“
Arany J. (Családi kör).
l. SZABADKOZIK. Eredetileg vagy szabadik volt (mint Szabó Dávidnál elé is jön: szabadni = szabódni) ,szabad’ törzsöktől, melyhez az ik középképző járulván lett szabadik, szabodik (szintén eléjön Szabó Dávidnál); mire példák: tűz tüzik (a nap), ok okik stb.; vagy pedig össze van húzva szabadódik-ból.
