RÉT
RÉT, fn. tt. rét-et, harm. szr. ~je. 1) Valamely öszvehajtogatott, foszlány testnek, pl. szövetnek, papirnak egy-egy része, lapja, levele. A papirívet két, něgy, nyolcz tizenkét stb. rétre öszvehajtani. A kapczát két rétben tekerni a lábra. A kendőt több rétben öszvehajtva kötni a nyakra. Két rétre fogott női kendő. Három, négy rétbe font ostor, haj. Sok rétbe hajtott vászon, posztó, papiros. 2) Merev lapos anyagból öszveállított műnek egy-egy része, különösen a faművekben. Két, három rétből álló ajtó, asztal. A padlóból egy-egy rét. 3) Oly mezőföld, melyet kaszálnak, vagyis, szénát, sarjút termő föld. Szélesb ért. néhutt minden parlagon maradt, vagy hagyott föld, mely legelőül szolgál, de a melyben a részek tisztán megkülönböztethetők. Falu rétje, város rétje. Kopár, termékeny rét. Réten legeltetni. Rétet kaszálni. Más ember rétjébe vágja a kaszát. (Km.).
A rét két első jelentésénél fogva nem egyéb, mint a rész szónak árnyéklati módosúlata, minthogy a rét csakugyan az illető testnek elkülönített részét, sőt a közös mezőnek, mely legelőül szolgál, az egyes birtokosok számára, külön használatra vagyis kaszálásra kihasított részét is teszi, különben (ha t. i. lelegeltetnék) kaszálni nem lehetne. Tehát kétségtelen, hogy akkor is, midőn parlagot jelent, szinte a részesség alapfogalma rejlik benne, mert általánosb ért. a rét alatt kaszálót, nem legelőt értünk. A legrégibb időkben őseink baromtenyésztéssel foglalkodván és a szántásvetést nem űzvén, csak kétnemü földjök vala: legelő és kaszáló; amaz természetére nézve közös lehetett és volt is, emezt csak egyes elkülönített részekben lehetett használni. Sőt a közelebbi magyar gazdálkodás szerént is a kaszálók tavasz elején szintén mint a legelők közösek voltak, kivált a volt jobbágytelkeken; úgy hogy midőn a kaszálás ideje közeledett, évenként szokásban vala, s néhutt ma is szokásban van, hogy a helység elüljárói a kaszálónak fordítandó mezőt a telkek aránya szerént részekre fölmérték, és nyilhúzás (sorsolás) által az illetőknek kiosztották. Mind ezeknél fogva a rét am. a közmezőből egy-egy járandósági rész, vagy, gyűnév gyanánt véve, az ily részeknek öszvege; ellentétben rendszerént a közös legelővel, melyben semmi ily részek nincsenek, vagy meg nem különböztethetők, t. i. a közönséges gazdálkodásban.
Egyezik vele Adelung szerint a lapp rete, s ugyan ő a magyart és lappot a német Rieth szóval rokonítja, mely némely szójárásban vizenyős tájékot jelent; sőt, mint Adelung véli, ide tartozik a latin pratum is, mintha volna ratum.
