PONK
PONK, fn. tt. ponk-ot, harm. szr. ~ja. 1) A székelyeknél Szabó Dávid és Cserey Elek szerént am. kis halom, dombocska. Megfelel neki a német Bank egyik jelentése, pl. ,Sandbank’ szóban; a régi felső németben: panh, mely közel jár a magyar páhó-hoz. Ez értelemben talán magyar elemzéssel am. pom-k azaz feldagadt v. domboru valami; V. ö. POM. 2) Kriza J. szerént Udvarhelyszékben am. pók; néhutt: pánk.
