POLOSKA
POLOSKA, fn, tt. poloská-t. Szűkebb ért. az ágyak, bútorok, lakszobák falainak rései között tenyészni, és lappangni szerető, vörös szinü, lapos testü féregnem. (Cymex lectularius). Kellemetlen szaga miatt máskép: büdösféreg, hangváltozattal pedig: palaczka, palaczkféreg. Szélesb ért. nagy kiterjedésü féregnemzetség, melynek némely fajai tarkák, pettyesek, a rendesen lapos testüek, és leginkább nedves helyeken, rohadt fákban, ganajban stb. tenyésznek.
Valószinü, hogy e szónak eredeti alakja palaczka, s ugyanazon gyökből eredt, melyből a lapos edényt jelentő palaczk, s gyöke a megfordított lap, mintha volna: lapaczka, laposka. Hasonló fogalmi rokonság látszik lenni a szláv plostyicza, (csehül Dankovszky szerént: ploszka (palaczka), és plochi (lapos) között. V. ö. LAP, LAPÁCZ, PALA. Gyökben és ennek alapértelmében rokonok a latin: planus, planities, palma stb. a német: platt, flach, Flasche stb. Büdös szagánál fogva származtatható pállott azaz párlott szótól is.
