PISZTÁCZ
PISZTÁCZ, fn. tt. pisztácz-ot, harm. szr. ~a. Növény-, illetőleg fanem, a kétlakiak-seregéből és öthímesek rendjéből; hímvirágának csészéje öt metszésü, bokrétája nincs; anyavirágának csészéje három fogu, bokrétája nincs; anyaszála három; csontára egy magvu. Görög-latinul: pistacia. Fő faja a terpentin pisztácz (pistacia terebinthus). A görögben πισσα v. πιττα szurkot, kátrányt jelent.
