PASZULY
PASZULY, fn. tt. paszuly-t, tb. ~ok. Erdélyben és túl a Tiszán am. bab. Némely tájakon fuszuly, fuszulyka, melyből azt is lehetne következtetni, hogy eredetére nézve am. foszol vagy foszló, t. i. mint hüvelyes vetemény, éréskor hüvelyéből önmagától kifoszlik. Egyébiránt megegyezik vele a persa baszila (species fabae), görög-latin phaselus, phaseolus, phasiolus, honnan a szláv faxula, fizola, fizolnya, német Fisole stb. is. (A görögből aligha lehet kifejteni). A bab szóval is, mely köz életben gyakran fölcseréltetik a ,paszuly’ szóval, rokon a latin faba és német Bohne stb. Növénytanilag a bab a babónak (vicis) egyik faja, bab-babó (vicia faba), melyet néhutt: disznóbab-nak hínak; ellenben a paszuly (phaseolus) nemi név, s tulajdonképen ennek vannak mind növényzeti alakjára, mind gyümölcsére, különösebben ennek szinére vonatkozólag igen számos fajai, pl. gyalog paszuly (phaseolus nanus), ellentétben a futó v. felfutó paszuly-lyal (phas. vulgaris), köz nyelven: olasz bab és török borsó is, melynek szára valamely tárgy, pl. fa vagy karó körül, fölfelé menő csavar módjára, még pedig balra tartva tekergőzik. Van nagy virágu paszuly (phaseolus multiflorus), melynek fürtjei akkorák mint a levelek, vörös vagy fejér virágokkal. Gyümölcsére v. magjára nézve van fejér, büdöskőszín, hússzín, sárga, vörös, fekete, tarka paszuly; magja különösebb alakjára nézve gömbölyü, lapos, hosszukás paszuly; rizspaszuly (igen apró) stb. stb. Magjuknak lisztje különbféle módon elkészítve igen tápláló eledelül szolgál az embernek, sőt néhutt, pl. Magyarországon, nagy része zölden (hüvelyével együtt) is annak módja szerént megfőzve vagy forrázva, különösen eczetes lével berántva, nagyon kedves étkök a hazai lakosoknak. Köz néven van még egyiptomi paszuly, növénytani néven: köldökös babuga (dolichos lablab), melynek szára felfutó, magva tojásdad fekete; és singes v. rőfös paszuly, növénytani néven: singes babuga (dolichos sesquiodalis).
