OROZ
OROZ, (or-oz) áth. m. oroz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Másnak vagyonát alattomban elviszi, s magáénak tulajdonitja, máskép: lop. Az Istennek hetedik parancsolata így szól: ne orozz. Minthogy a lopás alattomban, leselkedve történik: innen, valakit orozva megtámadni, megölni am. lesből; valahová beoroszkodni, am. belopódzni, alattomban becsuszszanni; kiorozkodni a házból, alattomban kiszökni. A Münch. codexben változva: oroz és uroz. A Góry-codex 7. l. olvassuk: „Gonoszbak az rágalmazók az orvoknál, és tolvajoknál, kik emböröknek jószágokat elurozzák.“ V. ö. OR, fn.
