NÉV
NÉV, (ne-ü, ne-v) fn. tt. nevet, tb. nevek. Általán röviden hangzik a személyragok és képzők előtt is nevem, neved, neve, nevünk, nevetěk, nevők v. nevěk; nevű, neves, nevetlen, nevez, nevezés; kivétetik: névtelen, névleg, névi. 1) Legszélesb ért. oly szó, mely személyt v. dolgot, továbbá, mely ezeknek minőségét v. mennyiségét juttatja eszünkbe. Midőn személyt jelent, megfelel e kérdésre ki? pl. Péter, Pál, Szabó János. Midőn dolog értetik alatta, e kérdésre felel meg, mi? pl. kenyér az eledele, bor az itala. Mindkét esetben nyelvtanilag főnév-nek mondjuk. A minőséget jelentő név a minő? v. mily? a mennyiséget jelentő mennyi v. hány kérdésre felel meg; pl. régi, új, szép, rút, s ezek melléknevek, egy kettő, sok, kevés számnevek. A főnév ismét vagy tulajdonnév, mely egyedi alanyt, azaz, egyedi személyt vagy tárgyat jelent, pl. Ádám, Éva, Buda, Bakony, Balaton, Duna; vagy köznév, mely azonegy nemü vagy faju személyek, dolgok mindenikére illik, pl. város, falu, ember, hegy, völgy, tó, folyó; vagy gyűnév, mely több egyenlő, vagy külön részekből álló sokaságot foglal magában pl. sereg, csapat, nyáj, csorda; gyülevész, csoport; vagy öszszerü név, mely a személyt vagy dolgot teljes létezésében, minden tulajdonságait együtt véve jelenti, pl. Isten, ember, állat; vagy elvont, mely az önálló egyedtől elgondolt jegyet, tulajdonságot, működést stb. jelent, pl. szépség, jóság, boldogság. 2) Különösen személyre vonatkozólag mindazon szók, melyekkel valamely személyt másoktól megkülönböztetés végett jelzeni szoktunk, milyenek: keresztnév, melyet valaki keresztségben kapott; vezetéknév, melyet mi magyarok jelző gyanánt a keresztnév elébe teszünk, pl. ezek közől: Farkas Mihály, az első vezeték, a második keresztnév. Egyébiránt a keresztnév is lehet vezeték: mint Péter István, Ferencz Imre, mi némely vidékeken nagyon divatos, midőn a fiú az apjának keresztnevét viseli vezetékül, pl. Péternek Jancsi fiát így nevezik: Péter Jancsi. Az adományleveles nemeseknél régi szokásban volt és van a birtoknév, melyet a vezeték előtt mondanak és írnak, pl. Vásonykői Zichy, Monyorókeréki Erdődy, Homonnai Druget, Gúti Ország, melyek többnyire már csak előnevek, birtok nélküli, vagyis üres nevek. Azt se tudja, mi a neve. Végtére maga nevét is elfelejti az ember. (Közmondás.) Nagy dolog ha valaki szégyenli nevét. (Közmondás). A mondottak népnyelven szólva: becsületes nevek; különböztetésül a gúny, vagy csúfnév-től, mely néha állandóvá és közszokásuvá leszen, mi egyébiránt nálunk magyaroknál nem oly gyakori, mint némely szomszéd nemzeteknél. Álnév, költött név, melyet valaki bizonyos körülményekben azért veszen föl, hogy személyét eltitkolja. Jó név, mely erkölcsileg jó oldalról ismertetik és becsültetik. Mindennél jobb a jó név. (Km.). Nagy név, melyet a társadalomban nagyszerü és nemes polgári tettek s erények vívtak ki. A magyar történelemben nagy név a Hunyadi név. Veszett név, rosz oldalról ismert név. Kinek veszett neve indult, a szél is árt annak. (Km.). Sajátságos szokás, hogy az ebeket, lovakat, ökröket, a teheneket stb. szintén tulajdonnevekkel különböztetik meg, pl. Szikra, Villám, Csillag, Tüzes stb. lónevek; Csákó, Szarvas, Szilaj, Villás stb. ökörnevek. Átv. ért. 1) Mint a valódi személynek vagy dolognak ellentéte jelent oly valamit, minek csak a neve van, valóban pedig nem létezik. 2) Jelenti azon jó vagy rosz hírt, közvéleményt, melyben valamely személy áll. Nagy, híres nevet szerezni. Dicső, halhatatlan név. Híre, neve mindenfelé elterjedt. A katonának szép a neve, rosz az élete. (Km.). Veszszen el a neve. 3) Hasonlatra mutat, s am. gyanánt ezen kifejezésekben: jó néven venni valamit, úgy, mint jó dolgot. Rosz néven venni, úgy, mint roszat. Panasz neven venni, megpanaszolni, szemrehányni valamit. Isten ne vegye panasz néven. 4) Néha az illető személy helyett áll, pl. király nevében kiadott rendelet. Az udvarnok távollevő urának nevében fogadja a vendégeket. Másnak nevében tenni valamit. Valakinek nevét gyalázni, becsteleníteni. Jámbor keresztényi nyelven: Isten nevében kérni vagy adni valamit, am. alamizsnaképen, melyet az Isten egykor megjutalmaz, megfizet. Néha élünk e kifejezéssel Isten nevében! s azt akarjuk jelenteni, hogy valamit nem ellenezünk, vagy jó szerencsét kivánunk hozzá. Menj Isten nevében! máskép: hirével.
Mi azon alapfogalomból kiindulva, hogy a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. „Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá.“ (Góri-codex). „Seneca neü (= nevü) mester.“ (Ugyanott). „Dacianus neü fejedelm.“ (U. o.). „Cassiodorus neü doctor.“ (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög ονομα, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.
