MUSTA
MUSTA, fn. tt. mustát. Vargák és czizmaziák eszköze, kurtanyelü vasbunkó, melylyel a bőrt egyengetik, simogatják. Székelyesen: mustya. Megvan a török nyelvben is. A persában pedig, honnan a törökben is használtatik, must am. ököl. Úgy létezik, mintha a muszol vagy mosztol igével volna rokonságban, mennyiben ez nem csupán hangutánzó, hanem zúzást, nyomást, sajtólást is jelent, melyet bizonyos hang szokott követni. E szerént elemezve: muszt, musztó, muszta, vagy suhogó s-vel: musta, mint alamuszta és alamusta.
