LIDÉRCZ
LIDÉRCZ, (lid-ér-cz) fn. tt. lidércz-ět, harm. szr. ~e. A népnek babonás hiedelme szerént általán am. tűzalakban bolygó, embereket ijesztő, néha csábító gonosz szellem. Különösen jelent gyulékony, s mocsáros helyeken, vagy temetőkön kigőzölgő párát, mely a föld szine fölött tömegbe gyülve igen vékony lángra gyulad, s a levegőnek legkisebb mozdulatára ide-oda leveg, máskép: tüzes ember. E tüneményekről azt tartja a babonahitű nép, hogy a hamis földmérők lelkei, s hogy a káromkodástól elszaladnak, az imádságra pedig kisérik az embert; hasonlólag, hogy ha szaladsz, utánad futnak, ha megállsz, magállnak; mi igen természetes, mert a káromkodás némileg fuvással, az imádság pedig sohajtással jár, s a levegő a szaladónak nyomába tódúl, az álló körül pedig nyugszik. Minthogy a lidércz csak éjjel látható, s a szabadban járónak gyertyavilág gyanánt tünik fel a távolban: innen azt is tartja róla a babona, hogy az utast félre, különösen mocsárokba, ingoványokba csábítja, mi ismét egészen a dolog természete szerént történik. Némely tájakon, pl. Mátyusföldén különösen oly bolygó tüzet hívnak lidércznek, mely a helységekben, utczákon, udvarokban, kertekben mutatkozik, s elnyuló alakban suhan el a néző előtt, s mint némelyek látni gondolják, farka is van. Az ily lidérczről azt hiszik, hogy a kéményeken szokott be- s kijárni, és pedig a vele czimboráló gonosz embernek pénzt hord, némelyeket pedig álmaikban gyötör, megnyom, melleikre nehézkedik stb. Kinek rosz a lelkiesmérete, lidérczczel álmodik. (Km.). Dunán túl: ludvércz. E szó nem egyéb, mint a csapongót, ide-oda szállongót jelentő ledér kicsinyezője: ledér-cz, hangváltozattal: lidércz, azaz ledéren libegő, lebegő lángocska, tüzecske.
